Kortárs ponyva


2025.már.17.
Írta: Tasi83 Szólj hozzá!

Új vers

SZÉL-CSENDES ÖREGSÉG Ereimben régi adósság-dühök meszesednek céltalan. Tűnt, bosszúálló ifjúság akar kárpótlást, elégtételt venni nyilvános megaláztatásokért, lelki-fizikai atrocitásokért. Zaklatott ördög-görcsű idegeim felajzott újaknál feszesebbek immár, könnyedébben el is pattanhatnak. Létem –…

Tovább

Új vers

MEGHIBÁSODÁSNAK INDULT MINDENNAPI ÉLET Sietve igyekszel már búcsúzkodni egy rég elfelejtett mézes-mázos, becézgető hangtól, mely – anno -, még halhatatlan romantikák szent ígéreteivel kecsegtetett; bezárt ajtók, kapuk, zárt ablakokon kopogtatnál, de már önmagadból is kiábrándulsz s faggatón magadat…

Tovább

Új vers

KÚTMÉLYSÉG-SZEMLE Már csupán csak ritkán tépheti le álarcát e mostani fetrengő céda korban prostituált angyal, vagy méltatlanná lett szent. Egyszerre közönyösíti, kiábrándítja a tudatosan megvesztegethető embert a rengeteg tonnányi álszenteskedő áruló-csaló. Még a valóban látó lelkek is csupán…

Tovább

új vers

      AMIKOR A FÖLD HIRTELEN MEGÁLL A kitaszított, cserbenhagyott káosz – félő -, még egyszer már ritkán akarhat élet-egésszé rendeződni. Óvópincék, vagy légó-bunkerek felé tapogatva az évszázadokat öregedő kéz miközben kétségbeesett, reményvesztett kripta-múmia arcokon is egyre nyilvánvalóbbá…

Tovább

Új vers

KULTÚRÁK SORSA  Kedves költő barátom! Nos mondd csak? Mi a helyzet mostanság az irodalmi helyzettel? Gúnyvigyorba miért is foncsorul hobbi-irodalmárok kacagó szája ellened?! Valld csak be bátran, mivégre vagy, mi lesz veled-belőled?! Szólamokat puffogtató korteskedő, dilettáns rikkancs akarsz-e…

Tovább

Új vers

HA GONDOLAT, KREATIVITÁS ELHALLGAT Miért nem lehet egyszerűen csak lezárni, befejezettnek tekinteni azt, amiben éppen nyakig benne vagyunk?! Miért nem lépünk ki szánalmas s hivatalosan is totál kétségbeesett, semmirekellő életünkből, akár az ítélkező, pálcát-törő történelemből s megyünk egy…

Tovább

Új vers

SZÉGYELNIVALÓ BÖLCSELKEDÉS A butító dögszag most még egyre csak növeszti önző önmagát bennünk; egyre mohóbban, gátlástalanul követelőzve; reményeink is - már ha voltak egyáltalán -, csupán csak zsugorodni képesek, hiszen zsugori szívünk már nem akar megbízni szinte senkiben. Mindenütt undok,…

Tovább

Új novella

  KÉT GENERÁCIÓ EGY SZÍVVEL   A Kőbánya-kispesti metróállomás valóságos csillogó-villogó ünnepi kavalkádba öltözött. Mintha egy hatalmas, örökkétartó ünnepséget akartak volnaszervezni számára. Persze eltekintve attól a groteszk, nonszensz valóságtól, mely leginkább az elgórált szemetes és…

Tovább

Új vers

CSELEKVŐ XXI. SZÁZADI ÓDA Kikönyökölve emostani velejéig hóhér-rágta Időmből, még idáig hallatszik szánalmasan nyüzsgő utcák szívdobbanásában ordas, krokodil-részegek tivornyás szópárbaja. Egy-egy itt ragadt Tandori-veréb még tűntetőn a csupasz ágakon csüng. A szomszéd hold-kráteres tájban…

Tovább

Új vers

CÉLZOTT JÓS-ÜZLET Odakint a hajnali pirkadó ködben, beteg hernyóként sárgaszín villamosok vánszorognak; újból megindul immár a hajnali józan robot, amíg a vaksötét kirakatüvegek bezárt arcán fel-feldereng egy-egy fény-szülte, szikár mosoly. Önmagában még csupán csak most kezd fuldoklani…

Tovább
süti beállítások módosítása