KÖRKÉP ADOTT HELYZETRŐL
Többre – meglehet -, már nem maradhatott méltó, nemes Időm. Most csakis az együgyű, önostorozó várakozás, a kétségbeeséssel vegyes boldogtalanság izgat, mérgez egyre, s a vaksi, balszerencsés hunyorgás alamuszi sunyítók felé. Az utolsó roham előtti ádáz, egykedvű szélcsend.…