HARMINCNEGYEDIK FEJEZET
Időközben Myrea is megpróbált gondolkodni, bár tisztában volt a gondolattal, hogy sajnos az emberek felszínes és szándékosan számító ,,többsége” még mindig egy ostoba, kis idióta fruskát lát benne csupán csak azért, mert semmi pénzért nem volt hajlandó…
HARMINCHARMADIK FEJEZET
- A kurva Istenit! Az istenit… - roppant ideges, és halhatóan remegő hanggal szólt bele Annamari a kagylóba és közölte Szilvivel, hogy az állítólagos Nagyfőnök a szervezet feje miközben megpróbálta megmenteni az ő hitványnak, és semmirekellőnek bélyegzett életét…
HARMINCKETTEDIK FEJEZET
A Nagyfőnök, mint minden igazi, vérbeli sötétlelkű gazember szerette a kifinomult, és elegáns holmikat; bizonyos megkülönböztetett figyelemben részesítette azokat, akik nemcsak minden csip-csup óhaját, és hóbortját teljesítették, de akik messzemenően szó nélkül,…
HARMINCEGYEDIK FEJEZET
Napjainkban…
Annamari a zord, és kissé marcona külseje alatt mindig is tisztában volt vele, és tudta magáról, hogy a kelleténél érzékenyebb, és kicsivel talán sebezhetőbb is, mint vele egykorú társai. Bár ha jobban megnézzük gyakorlatilag még mindig…
HUSZONHETEDIK FEJEZET
A várva várt gyertyafényes vacsora kicsit hamarább elérkezett, mint azt Myrea valaha is gondolni merte. Valahogy a legtöbb pacák, akivel eddig randija volt a legtöbb esetben azonnal letépte volna a bugyiját, hogy becserkészhesse, és amikor a vad, fülledt éjszakai…