KOZMOSZ-BÁNAT   Az üvegfalon hirtelen váratlanok milliónyi, aprócska fényszilánkja pislog, terjeng szét. A szőke, őzike-szemű leány, mint egyiptomi istennő, egzotikus Artemisz a kirakatok üvegében fintorog. Kacagtató grimaszt vág önző, babonázó tükörképe elé. Fejem még babusgatón lehanyatlana egy…

VISZÁLY-FORGÓ Árva-hidegre sírják magukat az ikrásodott kráter-szemek. Retinák bonyolult ág-labirintusaiban csonkolt csontváz-fák remegnek. Alant hamvas barackarcokon igazmondó, tanúskodó könnycsepp-hosszantartón világol; tán még maga sem igen tudja hazudjon-e egy-egy újabb mihaszna, céda-szerelmet…

MAGÁRAHAGYOTT JÁTÉKOS  Négyszemközt vagy külön-külön tán már semmi jóra sem számíthatunk. Manipulatív, stratégiai balett-tánc már az összes nonverbális gesztus, hitvány, semmirevaló beszéd. Az ember nyíltan, tömegben elveszti önmagát, akár az egykori hűséges barátot, mert kölcsönt adott s pénzét…

  LÁTSZATOK FOGSÁGÁBAN Hányszor kívántam volna fű-fickó koromban a titkos csiga-járatokon át színész-öltözőkbe beosonni, mint láthatatlan túlvilági barátságos kísértet, kósza szellem. Jó lett volna akkor csalódva kicsit csalva a tágas recsegő-ropogó deszkákra fellépni s akár Jámbor Yorick,…

EGY TUDATOS BOLOND MESÉJE A föld alól, mint titkos, Elioti Senkiföldje vakondjáratok váratlan-hirtelen szobádba zuhan nem csak a gyermekkoriéjszakáktól, rémálmoktól való már-már tudatos s egykedvű gyáva rettegés-félelem, – de a hétköznapok sokszor visszataszító súlyossága is. Sokszor kiáltó…

Átjárások veszteglő napok között Legalább egy csipet halványodó gyanú mindenkor elkellene manapság főként, ha azt halljuk: Úgy imádlak Életem! vagy mikor jössz haza kicsi szívem?! Befizettem a Tabu-sárga csekket! Ilyenkor jobb volna könyvespolcok kuckói közé menekülni bent, egészen mélyen s hagyni,…

VERSENGŐ JÁTSZMA Gyerekeket látok vadulni a videójáték-teremben a csillagfény-tető alatt. Előbb csupán a lappangó, tompított agresszió-indulat az mely totálisan fejbe kólint, majd sorra jönnek a benső valódibb vadállat-ösztönök. A szórakoztató elektronika csak nem nyugszik. Hol maradtak el a régi…

  FELHŐ-ÁRNYÉK Azt sosem szabadna hagyni, hogy az Ember elvesztve Sorsát megadja magát, vagy hátat fordítson unottan, lusta közönnyel a nemesnek, a Jónak, s nem válogat – de már mindent tűrten, alázkodva elfogad; hogy eltakarja hajótörött, barázdált Janusz-arcát, ha kérdezik: ,,Hogy van…

A KITARTÁS ZSARNOK-ILLÚZIÓI Előttünk immár rendetlen, – mondhatni -, hányaveti közökben már sztoikus, tunya közönyben, kicsit tán még üldözötten ember-roncsok fetrengenek, adják-veszik egymást; szeretnék még menteni a mozdítható értékeiket. Fel-nem-ismert vakságban szenvednek nem csupán csak a…

SZÉL-CSENDES ÖREGSÉG Ereimben régi adósság-dühök meszesednek céltalan. Tűnt, bosszúálló ifjúság akar kárpótlást, elégtételt venni nyilvános megaláztatásokért, lelki-fizikai atrocitásokért. Zaklatott ördög-görcsű idegeim felajzott újaknál feszesebbek immár, könnyedébben el is pattanhatnak. Létem –…