AMIKOR A FÖLD HIRTELEN MEGÁLL A kitaszított, cserbenhagyott káosz – félő -, még egyszer már ritkán akarhat élet-egésszé rendeződni. Óvópincék, vagy légó-bunkerek felé tapogatva az évszázadokat öregedő kéz miközben kétségbeesett, reményvesztett kripta-múmia arcokon is egyre nyilvánvalóbbá…

      TETETTETT BIZAKODÁS   Lehetett volna, de mégse lehetett! Felnézve rá farkas szemezve az őszinteséggel megtaláltam volna azt akivel a Lét ezer tört, apró, csodálatát végigélhettem örökkévalón, s halhatatlanul a Végtelenben. – Lehetett volna két szív eggyé forrasztásában a…

A VÁROS   A házak, mint lebombázott, hontalan darázsfészkek, a felhők vattacukor-figurák, - vérrel megsebzett alkonyatok hívó, figyelmező szavára haza kellene menni már: Közelítve megfenyeget, titkos besúgóként a Sötét! Van még hova hazatérni – legalább is egyelőre! A táj kifosztott…

,,Van az úgy, hogy az ember megkérgesedett magánytudatába menekülne vissza, ha megtehetné, és mégis részese szeretne továbbra is maradni a forgandó kerék Mindenségnek!" - A kortárs szabad-versekre mindig is jellemző volt hogyha nem is rímeltek akként, ahogyan azt az emberi fülek általában…