ORWELL-TANGÓ


Választalanságok idegesítő, őrjítő magánya sokszor meggyötör. Botladozó, gaz-sötétben két csillagnak szükséges fényt gyújtania szerencsétlen Sziszifuszi lényemnek, hogy e ne essek, mikor magamra maradtan rovom spirálköreit labirintusi időknek. Bölcs, arrogáns tanácsokat volt időm hallgatni eszmélkedésem kezdetén, mikor már örök-gyermek maradhattam – igaz -, aggastyán-testben.

Árvácska, vagy csupán egészen árva gyerek e mostani kor nem tesz különbségeket s minden egyre megy. Pályázatok támogatásaiban sem részesülhetnek már jó ideje számon kérő illetékesek, néma prófétái jelenidőknek; mohó vérszemet szomjaznak lehetőségekben dúskálók, kik egyénieskedő játékszabályokat teremthetnek. Hullámzó kedélyhangulat, boldogság után sóvárgó gyilkos vágy. Ennyi maradhatott hajdan volt emberekből kik eladták önmagukat, vagy zsíros összegekért hagyták végképp befogni bagóleső szájukat.

Ütnek s égetnek egyszerre, akár az egymáshoz pattintott tűzkövek a totális bunkók s újabb kicsinyes trendeket teremtő ész-bontók idióta sisere-hatalma: úgy parádéznak, villognak bulvártévék agyatlanoknak készülő show-műsoraiban, akár a hat hónapos, virgonc csecsemők, vagy kiscsibék, kik még nem tanulhatták meg, hogy minden esetben jó anyukat kövessék.

Édesen csöpög, mindenkit tocsogó mocsokba kényszerít a gondolat-megosztó, totálisan központosított média-gépezet s mint Orwell: kétszer kettő ötje – itt is működik. Nyílt befolyásolással mindenkit megillető szabadságok korlátozó intézkedése. – Ami már végletekig egyszerű, lebutítható, pop kulturális az maradhat csupán a legnépszerűbb szombat esti frász-program. Ami interkulturális vagy elgondolkodtató azonnal szeméttelepre kárhoztatik.

Minden mi egyszerre híres s népszerű lájkokkal jutalmazandó. Azonmód leszólják a cirkalmas szabad-verset, mert nem tartalmazhat egyazon időben rímet, legfeljebb újabb emészthetetlen gondolatokat. Jó volna végre elefántcsonttornyok eltitkolt prófétáit is meghallgatni, nem csupán sziruposan ömlesztett sajt-prédikátorokat, kegyes hazugságaikat!