VÉGÍTÉLET-MOTÍVUM
Egy adott városon belül micsoda Ninivei halotti csönd. Egyszerre hordozza magában gyászt, fölszaggatott, több stigma-sebekben fetrengő, gennyesedő indulatot, mint megannyi megbékélt megváltás utáni biztos sóvárgást. El nem érhető, át nem hidalhatónak tetszik immár az orvosi…
LEVÉLTÖREDÉK BARÁTAIMHOZ Az vesse reám a legelső követ barátaim, akik maguk is tékozló bűnösök lettek csupán e mostani kacifántos Élet igaztalan lajtorjáján. Kifeszített köteleken vagyok kénytelen, mint csetlő-botló, tétova zsonglőr kötéltáncot járni, egyensúlyozni tátongó ördögszáj-szakadékok…
VISSZHANG-ARS POETICA
Kövesedik szívemben elszánt bosszú, indulat s mélltatlan harag. Szüntelen nyughatatlan alkotói, sóvárgó láz napontra elémvetíti megpróbált, viszonatságos lelkiismereti stációk alvilági kálváriáit. Tán akaratosabb, elszántabb, bátrabb leszek, ha az egy Kedves majd…
VÉGLEG-VÉGKÉPP
Valamikor szabadgondolkodó gentleman s udvarias volt minden ember. Felsegítette, ha valakit szavakkal, stigma-kövekkel gyaláztak. Most önző tehetetlenségem béklyóiban vergődve kinézek ablakomon. A város begúbózó Ninive-némaságban már önmagát falja-zabálja hallható ordas…
A REJTŐZKÖDŐ Már csupán a fel-nem-használt csillagok őrzője lehetek. Őrzőm tehát, amíg csak lehet a beteljesületlen Mindenség-szerelmet, Kedvesem halhatatlanságba-szánt csókjait, melyekre tán még én is érdemes lehettem volna, ha kitartóbb karakánsággal ostromlom meg a szerelmes szíveket.
Katlanok…
