MEGHIBÁSODÁSNAK INDULT MINDENNAPI ÉLET
Sietve igyekszel már búcsúzkodni egy rég elfelejtett mézes-mázos, becézgető hangtól, mely – anno -, még halhatatlan romantikák szent ígéreteivel kecsegtetett; bezárt ajtók, kapuk, zárt ablakokon kopogtatnál, de már önmagadból is kiábrándulsz s faggatón magadat…
KÚTMÉLYSÉG-SZEMLE Már csupán csak ritkán tépheti le álarcát e mostani fetrengő céda korban prostituált angyal, vagy méltatlanná lett szent. Egyszerre közönyösíti, kiábrándítja a tudatosan megvesztegethető embert a rengeteg tonnányi álszenteskedő áruló-csaló. Még a valóban látó lelkek is csupán…
AMIKOR A FÖLD HIRTELEN MEGÁLL A kitaszított, cserbenhagyott káosz – félő -, még egyszer már ritkán akarhat élet-egésszé rendeződni. Óvópincék, vagy légó-bunkerek felé tapogatva az évszázadokat öregedő kéz miközben kétségbeesett, reményvesztett kripta-múmia arcokon is egyre nyilvánvalóbbá…
KULCSRA-ZÁRT HALÁNTÉK
Miért van még mindig benne a köztudatban, hogy sokszor inkább lisztté, és nem bőven termő maggá kellene őrölni a Mindenséggel viselős teremtést, mely a létezés meghatározó borostyánkövülete?! Talán csupán csak annyi ideje maradhatott immár mindenkinek, míg bizton tudomásul…
KULTÚRÁK SORSA
Kedves költő barátom! Nos mondd csak? Mi a helyzet mostanság az irodalmi helyzettel? Gúnyvigyorba miért is foncsorul hobbi-irodalmárok kacagó szája ellened?! Valld csak be bátran, mivégre vagy, mi lesz veled-belőled?! Szólamokat puffogtató korteskedő, dilettáns rikkancs akarsz-e…
HA GONDOLAT, KREATIVITÁS ELHALLGAT
Miért nem lehet egyszerűen csak lezárni, befejezettnek tekinteni azt, amiben éppen nyakig benne vagyunk?! Miért nem lépünk ki szánalmas s hivatalosan is totál kétségbeesett, semmirekellő életünkből, akár az ítélkező, pálcát-törő történelemből s megyünk egy…
KÖRKÉP ADOTT HELYZETRŐL
Többre – meglehet -, már nem maradhatott méltó, nemes Időm. Most csakis az együgyű, önostorozó várakozás, a kétségbeeséssel vegyes boldogtalanság izgat, mérgez egyre, s a vaksi, balszerencsés hunyorgás alamuszi sunyítók felé. Az utolsó roham előtti ádáz, egykedvű szélcsend.…
CÉLZOTT JÓS-ÜZLET Odakint a hajnali pirkadó ködben, beteg hernyóként sárgaszín villamosok vánszorognak; újból megindul immár a hajnali józan robot, amíg a vaksötét kirakatüvegek bezárt arcán fel-feldereng egy-egy fény-szülte, szikár mosoly. Önmagában még csupán csak most kezd fuldoklani…
SZÉGYELNIVALÓ BÖLCSELKEDÉS
A butító dögszag most még egyre csak növeszti önző önmagát bennünk; egyre mohóbban, gátlástalanul követelőzve; reményeink is - már ha voltak egyáltalán -, csupán csak zsugorodni képesek, hiszen zsugori szívünk már nem akar megbízni szinte senkiben. Mindenütt undok,…
