MEGHIBÁSODÁSNAK INDULT MINDENNAPI ÉLET

Sietve igyekszel már búcsúzkodni
egy rég elfelejtett mézes-mázos,
becézgető hangtól, mely – anno -,
még halhatatlan romantikák
szent ígéreteivel kecsegtetett;
bezárt ajtók, kapuk,
zárt ablakokon kopogtatnál,
de már önmagadból is kiábrándulsz
s faggatón magadat vallatod:
Ugyan már! Minek?!
Egy hirdetőfal mellett,
mint a legtöbb kivert kutya megállsz,
s váratlan meglep a húgyszagú
ammónia kesernyés, átható szaga.
Talán te se voltál jobb,
s különb senkinél,
csupán egy átlagos fickó, aki még túl-él.

Még egy kicsit ácsorogsz,
mert aznap mintha sehogy
se volna kedved munkába menni,
ahol rabszolgahajcsár főnökeid
szabályosan leordítják zihált,
kopaszodásnak indult, szánalmas fejed,
s – tudhatod -,
magadnak szükséges feltörnöd
a lopott diókat is,
melyek szánalmas alamizsnák
gyanánt asztalod sarkait díszítik,
hogy bárki megkaparinthassa.

Vége hossza nincs örökkévalóságig
fejed fölött a meghibásodásnak indult,
acélhófehér neonfény világít,
de te inkább a jól bevált
hatvan wattos körtékre szavazol,
s szerencséd van, ha ideje korán
nem kerül szemüvegedre egy újabb kisstílű,
vakondok-dioptria.
Végtelenített vizesnyolcassá váltak
felszínes kapcsolataid is immár,
mert – sokak szerint -,
szándékosan elhanyagoltad őket.

Pont mikor már úgy érzed,
hogy végképp kiégnél,
s feladnád inkább, hiszen józan értelem
s belátható logika régen megszűnt,
hamvába holt egy romantikus hang
felhív mobilodon:
,,Szia szépfiú! hiányzol Drágám!”
– S te – akárcsak a legtöbb -,
szerelem-éhes,
józan szánalmas idióta levakarhatatlan,
méla kegyvesztett tudattal
valósággal belebolondulva az éteri,
gyöngyház-csilingelő hangba hallgatod
a másik mindennapi sikereit,
s álszerényen együtt örülsz annak,
hogy eljegyezték, és megtalálta a boldogságot,
amire te képtelennek tartottad magadat is!

Sokan kérdezték már eddig
is tőled elsősorban mit tettél önmagadért,
hogy kicsit élhetőbb,
tűrhetőbb legyen az élet-színvonalad,
s míg ábécé-sorrendben felsorolod,
hogy vándorfecske-üzemmódban mit,
milyen munkakörben végeztél,
és hogy törekedtél a nemesre, igazra, jóra,
addig a barátoknak nevezett perc-emberkék
váratlanul már mind magadra hagytak,
mondván: fontosabb dolguk is akad,
s nem érnek rá egy idiótát
pátyolgatni a nap 24 órájában!