A KITARTÁS ZSARNOK-ILLÚZIÓI

Előttünk immár rendetlen,
– mondhatni -, hányaveti közökben
már sztoikus,
tunya közönyben,
kicsit tán még üldözötten
ember-roncsok fetrengenek,
adják-veszik egymást;
szeretnék még menteni a mozdítható értékeiket.
Fel-nem-ismert vakságban szenvednek
nem csupán csak a lelki szegények
– de a hatalmaskodni vágyó Türannoszok is,
mert a jól megszolgált
hamis érdekek olcsó,
hazug talmikká korcsosulnak,
s az átlagnak még így is,
úgy is éhbér a jussa.

Meglehet volt-nincs szebb,
boldogulhatóbb Világok
már mind szerte futatták önmaguk,
könnyed ígéretekként jócskán megvezettek bárkit,
aki erre még jócskán fogékony.
Kezdetben tán minden akarat
s szándék teremtő, és fejlődőképes,
időközben válik manipulálható hamissággá,
mely kézen-közön átfut
s készen is van az ál-illúzió, melyben
– kétségtelen -,

Jó pár évtizedek még megkapaszkodni is lehet,
ám gyorsított kiábrándulás után
hamar jön a rádöbbenés;
mi értelme volt kártyavárakból
épített álmodozások képleteinek?!
– Mert egyre inkább a tudatos nincs
veszi át a helyét a lehetséges van fejében.

S míg odafent az égen pottyantani
vágyó galambrajok razziáznak
s víg kedvükben üríthetik salakanyagjukat
szaporán az egyszerű átlag
már alig győzheti letörölni
nem csupán fején ért
folyékony hófehér takony-sérelmeket,
de a nagybetűs élet
kicsinyes megvesztegethetőségeit is akár.

A tágítható Időt is, akárcsak
az éden tapasztalható titkát
jó volna kicsit meglopni
az egyszerű emberek számára;
elképzelt öröm s látszólagos,
hevenyészett boldogság-morzsák
helyett kiterjeszteni még
a kézzelfogható boldogulást,
hogy ti. túl korán fogyatkozik
nem csupán spiritusz, de még a szusz is.