MEGTALÁLÁS                                 

Jó lenne lassan megállapodnunk:
Valami titkos jelenben, bizalmas kézfogásban,
öntudatlan Morze-kódok védelmében,
lefegyverző tekintetek kereszttüzében.
Valami titkos hangulat-helyben
ahol otthon lehetünk,
s ahol nem ellenségként nézünk
farkasszemmel barátként.
S ahol a létbizonytalanság is
könnyedén levetkezhető! 

Tömegnyomorban nem nyomorgatja
egymást tétován s tolakodón
de válaszainkra, lelki közös titkainkban:
Szeretet s megértést megérthetjük!
Bizalmunk két ősi titka:
Tetteink megismétlődő baklövéseit
őrizgeti buzgón a gyorsuló Idő,
s minden perc s tekintet,
gesztusok beszédes cselekedetei
táncra kelnek, halkan ígéreteket zengnek:

,,Veletek leszek!”
– S az mind gyanús ki szilárd makrancossággal
dédelgetve őrzi a Múltat:
Mint vétkező örökségét s nem menekülhet,
mert nincsen hova!
S hányszor mondjam még el
követelésre hogy légy már ember a gáton
– vetkőzd önsajnálatod les
dobd vígan szemétbe!

Kellő közönyösséged mutasd
a tékozló világhoz, ha van kedved!
– Botolva s tápászkodva mind egyre megingunk,
bizonytalan hajóként s nehéz parancsokat várunk:
Bábáskodó sírásunkra
azért gyenge pillanatunkban
is belecsimpaszkodunk!

Béke-hordozó arcokban feltöltődni,
feloldódni egészen:
Igazság-tartalmaktól ne kelljen rettegni!
A szorgalmas napok sorsunkat ölelgetik,
inda-csapdaként fogságba ejtenek:
Válaszokat kellene találni,
hogy megbékélhessünk…