Átjárások veszteglő napok között Legalább egy csipet halványodó gyanú mindenkor elkellene manapság főként, ha azt halljuk: Úgy imádlak Életem! vagy mikor jössz haza kicsi szívem?! Befizettem a Tabu-sárga csekket! Ilyenkor jobb volna könyvespolcok kuckói közé menekülni bent, egészen mélyen s hagyni,…

VERSENGŐ JÁTSZMA Gyerekeket látok vadulni a videójáték-teremben a csillagfény-tető alatt. Előbb csupán a lappangó, tompított agresszió-indulat az mely totálisan fejbe kólint, majd sorra jönnek a benső valódibb vadállat-ösztönök. A szórakoztató elektronika csak nem nyugszik. Hol maradtak el a régi…

  FELHŐ-ÁRNYÉK Azt sosem szabadna hagyni, hogy az Ember elvesztve Sorsát megadja magát, vagy hátat fordítson unottan, lusta közönnyel a nemesnek, a Jónak, s nem válogat – de már mindent tűrten, alázkodva elfogad; hogy eltakarja hajótörött, barázdált Janusz-arcát, ha kérdezik: ,,Hogy van…

A KITARTÁS ZSARNOK-ILLÚZIÓI Előttünk immár rendetlen, – mondhatni -, hányaveti közökben már sztoikus, tunya közönyben, kicsit tán még üldözötten ember-roncsok fetrengenek, adják-veszik egymást; szeretnék még menteni a mozdítható értékeiket. Fel-nem-ismert vakságban szenvednek nem csupán csak a…

SZÉL-CSENDES ÖREGSÉG Ereimben régi adósság-dühök meszesednek céltalan. Tűnt, bosszúálló ifjúság akar kárpótlást, elégtételt venni nyilvános megaláztatásokért, lelki-fizikai atrocitásokért. Zaklatott ördög-görcsű idegeim felajzott újaknál feszesebbek immár, könnyedébben el is pattanhatnak. Létem –…

MEGHIBÁSODÁSNAK INDULT MINDENNAPI ÉLET Sietve igyekszel már búcsúzkodni egy rég elfelejtett mézes-mázos, becézgető hangtól, mely – anno -, még halhatatlan romantikák szent ígéreteivel kecsegtetett; bezárt ajtók, kapuk, zárt ablakokon kopogtatnál, de már önmagadból is kiábrándulsz s faggatón magadat…

KÚTMÉLYSÉG-SZEMLE Már csupán csak ritkán tépheti le álarcát e mostani fetrengő céda korban prostituált angyal, vagy méltatlanná lett szent. Egyszerre közönyösíti, kiábrándítja a tudatosan megvesztegethető embert a rengeteg tonnányi álszenteskedő áruló-csaló. Még a valóban látó lelkek is csupán…

      AMIKOR A FÖLD HIRTELEN MEGÁLL A kitaszított, cserbenhagyott káosz – félő -, még egyszer már ritkán akarhat élet-egésszé rendeződni. Óvópincék, vagy légó-bunkerek felé tapogatva az évszázadokat öregedő kéz miközben kétségbeesett, reményvesztett kripta-múmia arcokon is egyre nyilvánvalóbbá…

KULTÚRÁK SORSA  Kedves költő barátom! Nos mondd csak? Mi a helyzet mostanság az irodalmi helyzettel? Gúnyvigyorba miért is foncsorul hobbi-irodalmárok kacagó szája ellened?! Valld csak be bátran, mivégre vagy, mi lesz veled-belőled?! Szólamokat puffogtató korteskedő, dilettáns rikkancs akarsz-e…

HA GONDOLAT, KREATIVITÁS ELHALLGAT Miért nem lehet egyszerűen csak lezárni, befejezettnek tekinteni azt, amiben éppen nyakig benne vagyunk?! Miért nem lépünk ki szánalmas s hivatalosan is totál kétségbeesett, semmirekellő életünkből, akár az ítélkező, pálcát-törő történelemből s megyünk egy…