Kortárs ponyva


2020.okt.19.
Írta: Tasi83 Szólj hozzá!

Új vers

TÖRVÉNYTELEN SÓHAJTOZÓK Kimenne már az ember a Világból, de ehelyett velejéig benne ragad. Létével belemegy lápos mocsarak, bűzös kézfogás-alkudozások keretébe; megértés és boldogság csupán az elképelt mesékben létezik. E földiállapot tartós rákfenéje, hogy homályos tükörképekkel szédít,…

Tovább

Új vers

KORTÁRS SEB-VAKARÁS Büntetők megváltó bocsánatában sohasem részesültem. Stigma-sebeimet kutyamódra nyalogatni kényszerültem, míg hamis próféták közt kiábrándult indulattal totálisan csalódva tele-fekély férgekkel nem jópofiztam. Mert legyen bár apró, csenevész, vagy kiscserkész hegesedés, vagy…

Tovább

Új vers

    VÉGSŐ ÁLLOMÁS: BEFEJEZÉS! Kinyúlnak felettünk az aggódás masszív-szilárd polipcsápjai. Hold-sárga vészterhes csillagokkal fenyeget bennünket a koromsötét éj. Cécós öröm, vagy tompított bánat-kollázs egyre megy – visszavágyott emlékeket nem hagy nyugodni. Mindenütt ott szunnyad a félelem. Az…

Tovább

Új vers

    MÉLY SÓHAJTÁS Leplezett nevetés mindig csöndesen s nem hahotával hangzik sírós szájakon. Az ember nem láthatja már az Egy-álmait. Elfogyott rég hitele, tartása, méltósága hogy pénzt keressen. Elfelejtett karrier-létrák kifeszített ormain szándékosan felbukni – így most zsörtölődve vesztegel s…

Tovább
süti beállítások módosítása