Kortárs ponyva


2020.ápr.13.
Írta: Tasi83 Szólj hozzá!

Új vers

HAMLETI LÉTEZÉS Esőmosta szőlőszemekben könnyedén felszárad a pára. Múltunk eltitkolt emlékei még most is sokáig a felszín felett lebegnek. Egy könnyáztatta, igazmondó, szent tekintet; egy gyöngéd hattyú-arc s a Mindenség gyönyörét is betöltő, romantikus lángolás, mely halhatatlansággal flörtöl. –…

Tovább

Új vers

TÚLÉLÉS VAGY EVOLÚCIÓ?Manapság mindenki kóstolgatott evolúciót játszik elsőként önmagán, később már másokon. Megretten saját, önző gondolatától, ha önmagát szükséges adnia egy-egy felbukkanó, őszinte helyzetben, mikor bármi kisülhetett volna belőle. Befejezetlenül hagyják a mélyen rejtezett tudatos…

Tovább

Új vers

A TALPON MARADÁS GYÓGYSZERE Talán egyedül igazán azok áthatnak kik már elfogadtak, mert önzetlen gyáváknak adtak utolsó esélyt s megnyitják szíveik. Kikben még nem olvadt meg havas jégsapkák kérgeként az emberi együttérzés, vagy az önkéntes pátyolgatás. Akik még tudhatják mit is jelenthet egy-egy…

Tovább

Új vers

ÁTÉPÍTETT ATLANTISZOKFestett ál-mosolyok rátarti virágzását ím meg kellett érnem. Hitvallással megcsalt, fondorlatos ál-prédikációk, szó-mágiák, szó-karaték oltárán gaz fogdmegek virgoncan még csücsülnek: egykoron bátorsággal megcsapolt erekből rendre kiszökik a tékozlóságra ítéltetett bűntudat.…

Tovább

Új vers

TÖRTÉNJEN BÁRMIMint, amikor egy emberi arc szeszélyes, párbaj-hívó, galád sérelmet szenved, mert turha-köpetet kénytelen felelősen megtűrve elviselni – úgy kellene az emberségbe s morálba is belevésni, dobbanó szívekig hatolón valami lényeglátó fontosat. Megvizsgálni, megfigyelni hogyan is szivárog…

Tovább

Új vers

MEDDIG MARAD? Ölbe-fagyott ember-akarattal már képtelennek mutatkozik kilépni a komfortzónából. Arcok sikátor cella-erdeje felgyorsítja már az amúgy is gyorsított időt. Tétlenül tökölő hangya-ivadékok szaporázzák odalenn mihaszna lépteiket. Szeretni másokkal is: dobbanó hűség-árulás. – Még most is…

Tovább
süti beállítások módosítása