KORTÁRS SEB-VAKARÁS

Büntetők megváltó bocsánatában sohasem részesültem. Stigma-sebeimet kutyamódra nyalogatni kényszerültem, míg hamis próféták közt kiábrándult indulattal totálisan csalódva tele-fekély férgekkel nem jópofiztam. Mert legyen bár apró, csenevész, vagy kiscserkész hegesedés, vagy autóbaleset-okozta tanulmányi seb a csontrepesztő, ádáz-galád fájdalom a Lélek bensejéig beér d ott átjár akár az emésztő méreg.

Tűrni némán körökön kívül maradva sorsát bármikor megszokhatja az ember sebezhetőségét is megedzve akarattal, türelemmel még kezében kézfogó ábrándokat dédelget. Szemhéjakon túli világban egyre nehezebb emberként viselkedni. Sokszor kuporgó vadként jobb d bár élni kényszerülten jó volna Lét-titokat megörvendő kódexlapjain a jövőnek elmondani, megfejteni: vajon még mennyi próbatételt, szívet marcangolva tépdeső egyetemes csalódást szükséges eltűrni s átvészelni?! -

Miért nem lehet végső helyen a szerelem harmonikus metamorfózisa? Pillanatok rész-rendjét is rögvest felkavarja egy-két divatba jött olcsó, kisstílű trend. – Legszívesebben már ordítanám az igazat; az ítélkező könyörtelent: „Ébredjen mindenki a Valóra! Ne gonoszkodjon s ne irigykedjen!” – A tiszavirág-életű boldogság mihaszna-perceit is értékelje fel a legnagyobbra – másként akármikor jöhet már egy váratlan sors-tragédia.

Mit lehetne válaszolni, ha hamis szókaratéktól fröcsögő prédikációktól az ember feje is könnyedén falnak mehet?! Mindegy már bármit is acsarkodnak megafonok kürtőiből, vagy állami médiák galád szócsövein keresztül. Napjaink, akár a pergő homokszemek már előre megszámláltattak egészen. Ne fájjon fölöslegesen hát fejünk. A fényt-hozó egyetemes tudás bár bunkóságok ketrecébe zárva híven őrködik végső percekig hűséges egy-egy szent eszmeiséghez!