KÖLCSÖNÖS VENDÉGLÁTÁS

Most sokasodott grimasz-arcok világítnak fölöslegessé lett érzelmek, romantikák fölött. Jajok között felcsattant remegések, mint cikázó váltóáram-ütések pillanatokkal mérhetőn futnak végig megdobbant szíveken. Mire való hát e sok értelmetlen találkozás? Ösztönök szigor-kemény koreográfiái rég megsemmisültek; széles karrierekre váratlan sziklaomlás zúdulhat, miközben senki sem szólt.

Járhatatlan kőgöröngyök közt mindenki önmagának gyűjtöget orv-gazul. Érzelem-váltások is történnek minden ötödik percnél: hamvas, megtévesztett arcokról hirtelen lepattogzik a púder, festék, s lesz lárvaarcokban agyonkonzervált, lélektelen hibrid egy-egy ismerős híresség. Irigylésre méltó hús-testek fekszenek szándékosan szablyakések alá, pedig nem volna muszáj. Ál-szépségeket teremt futószalagon legyártott fény-reklám.

Odabent locska-lelkek, hitvány vágyak között gyalázatos hancúrozásba kezdett cinikus csont-kollekciók újabb divat-showja; megtorpant, hamiskodó látszatot már egyik sem érti. Egyszerre megismerhető lesz a nélkülözhető ember-anyag is, hiszen a műsornak mindenképp mennie kell. Hírnevektől visszahúzódó, karcsú lábak –félő -, már sohasem tudnak boldogan tipegő, törpe talpak aprócska nyomába eredni. Nem járhatóak végig az eltervezett cél-utak boldogabb életekben bizakodva. Össze-vissza tolonganak, futnak tékozló-lelkek egyik, másik után – kölcsönös vendéglátások boldog békeidős kora régen lejárt!