NINIVÉS SEMMI

Mostan még a mindent
elnyelő Semmi rémuralmát vívná minden.
Kergén rohanó, diszkós, anyaszült-meztelen
részeges futóbolondok kergetőznek
pirkadó hajnalok lágy sugarainál,
míg angyali hölgyek csacska-locska szájából
egyre többször hangzik el mosdatlanság,
mocskos-szájú szleng-szitok szavak,
melyeket előszeretettel
s könnyedén alkalmaznak.

Minden s már mindenkin túlnéző,
eltaposó közöny s fennakadó
közömbös alattomosság fertőz,
akár a gyógyszerek nélküli ragály.
Eszelős, kaján romlásoknak indult
a hajdan oly erősnek hitt vár:
az emberi humanizmus.
Megromlott, agymosott agyvelőkben
még így is hatékonyabban megfoganhat sunyító,
hazug-propaganda-beszéd.

Rémült, csürhe-nyájakban futó emberi Világ.
Jaj! Mi történt mosta teveled?!
Idegeket-senyvesztő tudatalatti
módosító kábítószereket adagol
naponta egy-egy suhancképű díler,
csakhogy önző, luxus-álmát
  haladéktalan valóra váltsa.
Miközben tinédzser-kismamák hagyják sorsukra,
vagy dögkútba gőgicsélő árva kisdedeiket.

Néma, prófétás kényszer űz egyre hallani:
miként jutottunk idáig?!
– Félrevert harangok nem is sejthetik a búsongó pokoli kínt,
melyet naponta az emberfia tűrni kényszerült.
Ki irányítja a titkos gépezetét ahol az ember,
akárcsak a csürhe-állat egymás után,
mint rángatható játékbábu egymás után
újra gyártódik s tömegbe olvad?!

Elnémult Ninivei pusztasággá lett a Lélek,
ahová már Jób sem teszi be szívesen a lábát.
S bár határoznák már el egyszer
s mindenkorra hogy a Külön-Béke
még mindig jobb s célravezető
felkínált kompromisszum gyanánt,
mint sok százezer árván hagyott,
hollótollú kopjafa.
– Idők láthatatlan elmúlása
a Végtelen felé újra s újra
csontváz-hegyeket ölt!