Új vers





BÖLCSEBBEN?!



Kívülről talmi, megszállott trendiség uralkodik agyakban. Szörny-káosz sistereg mogyorónyi sejtekben, talán kozmikus didergés űzi egyre a kiszolgáltatott embert s nem csupán a mohó karriervágy. Őrzöttek vagy éppen őrizői-e a lehetséges Jelennek?! Ki is tudhatja tán, hogy a lediktált, véglegesített szereposztásnál ki irányíthat kit? Melyiknek mi juthat?!


Becéző pokolszájakat ki merhet magába fogadni? Pörlekedve máris áll a méltatlan perpatvar: hogy kinek lesz majd több? Vajon lehet-e még valaha kolbászból kerítés?! – vastag keserűségét érlelt rétegei felett a kavargó tekintetek kereszttüze; hírnevekben s karrierekben sütkérezőknek nem épp olyan rossz, mint koránkelőknek.

Illem s tartónak mondható etikett-korhadás honosodott itt meg. Praktikus gondolkodók, szabad-lelkű intellektueleknek tiltakozni kár. Mikoron idiótábbnál is agybutítóbb műsorokkal ostromolják az átmosható, újra programozható elménket is akár. Odacsal, vagy odakényszerít könnyen jött fizetésekhez a tutti mohóság. Lesben állnak min finom erotikák, hogy az alacsonyan stagnáló nézőszám már mindenképp növekedjen.

Csak a hírmondók utolsó gigászi próféták, autodidakta polihisztorok képesek visszafordítani a megnövekedett, totálisan zsongító, zsonglőrködő baromságokat, elérhetetlennek hitt luxusálmokat mikkel napszám s órapercben totálisan sulykolják a tömegembert! – Már minden átver a megcsal: sokat méltatlan elveszett karrier s jogfosztást követve, míg másoknak méltatlan felajánlja az összest! Igyekezzék mindenki könyvek kuckója mögé bújva azok okoskodni miként őrizhetné meg szüntelen kreatív-alkotó szellemét?!