ÉRDEMES LENNE?!

Esztelen érvekkel észbontón akár naponta kizökken a Világ ócska kereke. Romlékony enyészetben hatékonyan fel lehet használni sokrétű, kis törtetőket, kisstílű perc-emberkéit a jelennek. Nyughatatlan menekülésbe torkollik minden kétségbeesett menekülés. Ember-manipulálta dologban jobb nem részt venni, vagy hasznot visszakövetelni. Karrier-gyökereket eresztenek egyszerű kisemberek világaiba Összegubancolódott, érzelmi hínárok vájtak maguknak üresjáratú darázsfészkeket.

Mennyire jobb volna tán, ha tömegesítetten eltahósított vadbarmok is, mind belülről láthatnák a Létezés hihetően egyszerűn alapigazságait. Olló, kés, vagy gyilok – manapság minden percben előbb húst, majd csontot s szívet érhet; ötperces orvosi segítség is rendre késik. – Piramis-hierarchiák minden látszati létrafokán látszódni engedték tartós kacatokat, lejárt szavatosságú érzelmek között.

Már nem tud begyógyulni a mindig hegedésre álló seb; növekednek csöndesen szakadék-közök, melyek határán áramütéseket szenvedhet tartósan az emlékezet is. Sohasem-pótolható hiányokat sem képes meggyógyítani a méreg, mely áthatja egészben az élet nyilvános részeit. Szuverén birtoklási kényszer hatalmasodhat el, melynek mocska nincs – de átható formalin-konzervszaga annál illatosabb. Vékonyít, tompít a brutalitásként kezelt kín, kényszer mindennapok górcső-gondja.

Simán elvezetgetnek mindenkit ál-érdekek míg érzéketlen arccá válik a vágyak szimmetriájában az őszinte érzelem. Nehéz agóniaként visszhangzik, koppan a lélek belső vásznán a megpróbált leckék sora; irgalmatlan, csikorgató hasgörcsök dúlják fel azt aki ember próbált maradni fekáliák szennyében!