Kortárs ponyva


2021.jan.18.
Írta: Tasi83 Szólj hozzá!

Új vers

BIZALMAS EGYÜTTLÉT Szívem rémületében ott kalapál; mint sunyi, alamuszi kis féreg az infarktus kísértete. A Lét természetellenes befejezése, hirtelen Halál. Jobb napokat is rég látott hajótörött ki vagyok keringések közt ide-oda cikáz, vadászik önmagára egy-egy régi ismerős molekula-hullám mely…

Tovább

Új vers

HITEGETŐ ÍRÁS Kérdések kelnek szüntelen bírokra bennem. Vajon tényleg én vagyok-e akit kiszemelt ítélkező bosszú, hogy hajótöröttekkel együtt ismeretlen, mégis közös Végzet-sorsban osztozhasson? Kirándulásra csábító, romantikus idő aligha lehet már odakint. Gyomorfájást, végtagok csontdarálását…

Tovább

Új vers

ELVÁGOTT KÖLDÖKZSINÓRÓN Menedékem oly görcsösen kerestem. Belefáradtam a lékbe, mely magamra hagyott s meggyötört. Bennem izzó senkiföldjeként vulkánként forrongott ítélet és szó. Élek még, bár napjaimat fokozatosan rombolja, kártékonnyá teszi félelmem a jövőtől s a monotónia. Mint a színvak, ki…

Tovább

Új vers

HATTYÚ-KIÁLTÁS Komorló éjjelek telhetetlen sebe több helyről gyorsan szivárog amint ritmusba kezd varjak károgó dala; dühöngések, megalkuvások évszaka jött, mikor jobb volt, ha az ember inkább strici-besúgóvá vedlik s ha kell bepanaszol: ismerőst, rokont, vagy jóbarátot. Kibuggyanni vágyó…

Tovább

Új vers

    KIALUDT ÖSZTÖN-PARADIGMÁK Miért kell, hogy durván, másnaposan vergődjék az első, együtt-töltött romantikus éjszaka? A szerelmeskedésben résztvevő adószervek hérosz-párharca miért annyira nyálváladék-termelő, hogy az már egyenesen undorító?! Felgyülemlett késztetések orgiáiban…

Tovább

Új vers

KRIPTA-SZÖKEVÉNYEK Világunkban szikrázó csillagok ragyognak ide-oda szüntelen. Önmaguk tükrét tartva a karcos Jelennek. Minden hiú tükör egyben önmaga szolgai, kegyvesztett hajótörése is, mint szempillaspirálok álca-cicomája alatt a valódibb, de könnyező szem, mely már soha többet nem hazudhat.…

Tovább

Új vers

TUDATOS KIMERÜLÉS Várakozó készenlétben szükséges várakoznom. Bűnök megváltó malom köve nem sok – kis híján már agyonnyom. Mintha szívdobbanásomban néha méla-mélyen egy másik, titkosabb, sötétebb dallam állna készen és vegyülne, melyet csupán kevesen hallgatnak. Örökké megriadt, árva-szemem minden…

Tovább

Új vers

KÉRDŐJELEK Hagytam szétszivárogni keringésemben a rám telepedő akasztófavirág-kétséget; tükrökben bambán megbámulva kiütköztetett, kopaszodó foltjait vén lábakon tengődő Időknek. Már megint megtörtént emlékek boltozata húz pince-mélyek pokol-gödrei felé. Nyugdíjjárulék nélküli megcsonkított…

Tovább

Új vers

A KOR FALÁRA A fölösleges bocsánatkérő mondatok akár a megígért szólamok könnyedén átfolynak haragvó, lyukas agyakon, mint a Léthe-víz. Hisz már a szenteltvíz is dehidratált turmixnak hat. A sebek még így is szaporodásnak indultak öntudatlan, mint bőrbe beleégetett, tüzes rabnyomok. Befejezetlen…

Tovább

Új vers

BOLYONGÓ EMLÉKEK Kifeszített póznák hálóin sorrendbe lebegnek még megjelennek újfent létem összefércelt, ádáz emlékei. Esendő, vagy bűnös vétkeket éppen úgy hordoznak akár az árvaságra jutattott nyughatatlanok kiket aligha számíthat, hogy vajon nappal van-e vagy sötét. Nem lehettek többek…

Tovább
süti beállítások módosítása