MÉRGEZETT INGER-ÁG

Megmérgeződtünk már mindannyian beteges
reménytelenül cédává aljasított,
olcsó tömegkultúrákkal mikre hajdanán
Ninivét-megjárt próféták figyelmeztettek
mindahányunkat s mikre
azóta újabb kérdés-válaszok sem jöhettek.

,,A szellem minden esetben kifoszt s meglop” –
mondogatták sokan, kiknek változó nyelve ma éppen
úgy a hasznosság s nem a nemesség
pártjára áll,mint hajdanán.
Mert már mindenki bólogatott birkamód,s tudta rég:
muszáj lett segget nyalni
fönntartások nélkül törekedni a túlélésre,
hiszen lyukasodó zsebekkel is élni kellett.
Tarkává tették a kiszínezhető igazságot is.
Hány bonc-tepsiben várhat még magára a feltámadás?!

Teljesíthető kérésként előbb-utóbb mindenkiben
fölrémlik az orzás-zsákmányolás szelleme.
Megmossák egymáson is a dagovány-szenny foltokat,
mintha egyszerűen kitisztítható volna.

Stigma-sebektől kilyuggatott bőrünket
tépkednék s aggatnák négy égtáj felé,
ha csak azon múlna, hogy rendes foglalkozás
és fizetéssel megváltoztathatnák
a sanyarún kuporgató jelent.
Valami miatt e olcsó,
benti lét hályoggá tompult odabent.

Reflexe még kinyílna s tapogatózna bátran.
A mozgó szenny, mint zörgő stráfkocsi
unos-untalan a hontalan,
sikátorszagú éjszakák űrén át megjelen.
Nincs értelme félni?!
Ki tudhatja erre a válaszokat?
Mert a próbákban s próbálkozásokban
már nincs semmi esély.

A Lét férgesült nyakán dróthurokba dugott,
veszett kutyák ordító, csaholó pofája látható.
– Megállás nélkül tapicskoló jégkockákon fürdőzünk
zsibbadtan felgyújtjuk a kommunikációs kapcsolatok hézagjait is!