AZ ÁLMATLANSÁG FEKETE PONTJAI

Az álmos reggelek rendre kilépnek
kényszerképzetek komfortzónáiból.
Mintha önmaguktól átcipelnék a tömörré tett jelenlétet.
Rossz rémálmok ordas csapdái
ellen orvosság-menedéket ad.
A megtréfálható elme szerkezetének
nyúlványán fel-felcsillan
még egy továbbadható, nyilvános ajándék-mosoly.

Szépséggel, egzotikummal s dühvel
minden alattomos színjáték jól táplálható.
Az ember magatehetetlen játékbábuként,
kit a Sors már elégszer rángatott váratlanul
sarkon fordul s inkább hurokba dugja fejét.

Fölvonók gyártási hibás ketrecében mindennek
új értelmet adhat a józan, céltalan átgondolás:
Ki miért lett hibás, vagy éppen vétkező?!
– A nap huszonnégy elcseszett órájában
burok-magányban
körforgást kattog füleinkbe a digitális óra.

Mit is jelenthet összezavart,
finom idegünkben a dominó játék
ha már a hallucináció is rég megcsal, majd hazudik?
Az online-digitális tér Szaharájában már mindenki
egyre tökösebb, egyre bátrabb.
Tudható: kiszámított következményeknek
sem lehet mindig kockázata.

A távolból kétségbeesett kapcsolatteremtőket lehet hallani.
A fantázia, akárcsak a hazugsággal leöntött
valóság kénytelen,
megvesztegetésekkel fenntartani
s működtetni önmagát.
Társul z eszméhez még egy-egy jól
csalogató, popkultúrás trend
– kell a megtévesztés olcsó látszata, új mesterkélt,
agymosott droidokat gyártani.
– Álmatlanságunk örök, kozmikus fekete-pontjai
kénytelen-kelletlen körbe vesznek minket,
ellenhatással vannak ránk!