BÖJTI KOR



Agymosott fejekből földre ejtett magzat.
Hitvány, hazug, szócséplés-ígéret,
mely inkább csupán csak mindent
s mindenkit megtéveszt,
összekavar s hiteget,
de a jelent kizsigerli lyukasodó pénzérmékkel is.



Ma forgandó elmével kiállni ugyancsak
meggondolatlanság.
A vétkezett beszéd metaforai
ugyancsak megpecsételnek.
A megbocsátás sebeire egyre
kevesebben kíváncsiak.
Csontunkat megrághatja
már bármikor kripta-sötétben alakoskodó.



Porladt-rekedten Ninivei kihalt
moralitások falánál toporognak,
veszteglődnek csöndesen.
Bágyadt betegségként egyre
kétkedőbben viselik a méltóság,
nemesség titkosított képleteit.
A férgek mindig egy lépéssel körünkben
ólálkodnak s lépre mennek
– hajtja őket szorgalmas tiltás.



Nyűtt ajzást keres miközben mások kárán
gazdagszik s szorgoskodik kiváltságos
stróman-üzletember, uszító gaz haszonleső.
Terhünket kinyújtja magából egy-egy
prédikáló szökőkutas konferanszié.
Megfigurázott, dicstelen
hattyúéneket zeng a hitehagyott is.



Törvények velejéig szégyellős átsunyítója.
Csak elmaradtak dicsőbb napjai
sztoikus igazmondásoknak.
Lábujjakon lépkedő sajdulásban
sokan hippózott sötétedésre eszmélnek,
ahelyett, hogy saját gondolatokat termelnének.



Hánykolódik már a rostjában
megrekedt papírcsomó is,
melynek építő, megőrző feladatát
méltánytalan föladták az emlékezni rest századok.
Kéreg alatt a hamu is megőrizheti
a tanúskodó ujjnyomokat – csupán maradhasson valaki,
aki még akar kutatni,
értelmezni bonyolult összefüggéseket
s el nem adja semmi áron
önmagát az alattomos burjánzó eszméknek.