A PARADICSOM ÓVÓ KEZE Sebekre érzékeny, liliomos szirmokkal simogató angyali kéz, mely végig simít lágy-kecsesen idők s emlékek húrjain. Verdeső-süvöltő táltos-szárnyakon még jó volna fölrepülni délceg-merészen. Két kézben érezni miként egyesülnek a Mindenség szent igazgyöngyei. A végső mozgás…
BUBORÉKOS BOLYGÓ Íme elszéledt már a maroknyi, büszke-botor pásztori had. terebélyes elefántcsonttornyokba bújtak el rejtező mélyen konvertálódott férfikoruk üledékében a piszlicsáré prófétai nagyságok, értékmegőrző, ellenálló értelmiségiek. Zöldselymes tüdőfejűek táborában megmaradni már így is…
EL NEM NYERHETŐ ÉDEN FÁJDALMA Szépen hangzik dicsőített angyalok szájából a szózat: Szánalom és Szeretet. A magyar, hungarikumos délibáb mind felépítette már önmagát. Már mindenki ünnepi kezdetek fényességében jár s úgy tapogatja, ízlelgeti az épülve romlandó időt, akár az érdes téglafalakon…
TOTÁLISTotálisan acsargó szókaraték zápor-zuhogásából világméretű Káosz-fogcsikorgatást hallani. Veszettül tajtékzik az agymosott ebihal-populáció, amit a multiplexes bulvármédia-szennyüledék naponta csak képes kitermelni önmagából. Hiéna-ráják alattomos szárnyas csápjai dülledt pávaszemű csacsogó…
JELENTÉS AZ EXIBICIONISTASÁGRÓL
Hírnevek összekarcolt, lobogó kis lotyója kipakolt méretes keblekkel illegeti önmagát. Vastag Margó mindig jó boltot csinált. Emberi titkos örömöket boldogít a prostituált rózsaszál. Árucikk s bulvármédiák gusztustalan képernyővásznán kiszolgáltatott árvaság…
PERZSA-KERTZaklatott, nyüves homályban, mikor szerelmünk titkos arcképe ráfagy múltjaink közös vásznára ahonnét már nem lehet szabadulás nem szabadna magasságokig álmodnunk – de itt a föld teremtő otthonában még jó volna megvalósíthatni titkok szent, magasztosított dobbanásait szívek…
CAESAR-PIRAMISAIZúduló zuhatagban gyomrot felkavaró hóhér-balladák áriája. Négy égtáj felöl a horizont alá bebújt könnyed, balzsamos esti szél; szellem-járta tajtékos cirógatás. Minő dicstelen, alamuszi véggel fenyeget már a Lét: az egyszeri, Damoklészi. Összekapott skarlát-bélyeget viselnek teremtő…
LATROK BŰNPÁRTOLÁSA A teremtés már régen visszaállatiasodott önmagába. Hamis igazgyöngyöket nevet már aki sír. Hírnévvé tehető már a hűséges személyiség is tanúsítván a korhely, komp-századot. Jó Heroldok már mind drágán megfizetnek oligarcha-nagyurak hitványan seftelő kedvteléseinek. Minden mi…
MEGALKUVÓK METAFORÁJA
Lezuhant éjjeli maszkká omlik a kísértet-sötét. Vizuális öntörvényével még körbejár a rátarti, büszke fény míg a pozitív értetlenség hangulata izzik a balzsamos, nyáresti levegőn. Látható ember-függönyök fedezéke mögül kíváncsiskodó, alamuszi szempárok leskelődnek;…
HÉROSZ-BUKFENCEK
Hérosz-bukfencek hetvenkedő kötéltánca – már rég rájöttem -, nem nekem való. Teve-lustasággal, bősze-mihasznasággal vádolnak egyesek. Hová is tarthatnék még ennyi különcködni kész súlyfelesleggel? Szárnycsapkodással is csupán a bókolások, idejétmúlt romantikák talaján…