Új vers





CAESAR-PIRAMISAI



Zúduló zuhatagban gyomrot felkavaró hóhér-balladák áriája. Négy égtáj felöl a horizont alá bebújt könnyed, balzsamos esti szél; szellem-járta tajtékos cirógatás. Minő dicstelen, alamuszi véggel fenyeget már a Lét: az egyszeri, Damoklészi. Összekapott skarlát-bélyeget viselnek teremtő vér-molekulái szervezetünknek. A romlás Nirvána-sivatagja hamarabb kikészül s meghasadhat.

Kínpadokkal kacérkodón flörtölőn, gyilkos erények fertőzik a gondolkodni vágyó egészet. – Szélütött, szándékos gazvilágban béna Lordok, kényeskedő primadonnák nagyvilágin henyélnek a vak-számító kuncsorgás-törtetés stratégiás csábítással összepárosodik. Egy-egy cinkosan Összekacsintott alku-megállapodás valóságos luxuséletmódot ér. Ős-örökölhető ,,egyesek” számára mézesbödön-elismerést.

Celeb-dívák méltatlanná válhatnak, ha elvakítja őket pompázatos senkiházi drapériák kacifántos mámora. Irtózva harsogó, vad-prédikálók sorfala megriasztja dobbanó Golgota-szívüket. Se vád, se alku, szösszenet-beismerés – s megiramodva zúdul pöffeszkedő-törtető Gorgófejekből a szitok-karatés szószegés. Zabolázhatatlan önérdek míveli, hogy gyáván inkább önmagunkba visszafordulhassunk; Istenek alkonya helyett újabb pernahajderek kisstílű hatalma jő.

Már mindenkit fenyeget, kilakoltat a megnyomorító s kínál újabbnál szebb-jobb csillogó gaz-ígéreteket. Miként lehet úr egy alamuszi, hitvány rongy-stratéga?! Önmagával is tán rég megcsömörlött tusakvó Mítosz-embert rak s irányít torpedós szikla-mezőkre célpontnak. – Ordas nagy vakság ordít ma mindenünnen. Ragadozó félelem-kórság fertőz trappoló béna törpe magasságokkal!