BEZÁRULT KÖR-MONTÁZS

Megint a kölcsönkapott, szánalmas ígéretek,
alattomos áskálódások.
Megint a feszélyezett közhelyek,
kínos keresztkérdések agymosott
szenny-médiák cyber-vonalain.
Állandósult, szándékosan ellenőrzött

Orwelli jelenlét egy hazugsággyáros,
talpnyaló rendszer által,
miközben vidéken még mindig egyre
fogyatkozik a lakosság, tombol a szegénység.
Laza, tahósított állandóság uralkodik csiga-fejekben,
amik minduntalan csak bólogatni tudnak,
vagy mernek attól függően,
hogy a jövedelmező hasznot kiktől remélhetnek?

A gyönyörszerzésben is inkább
az anyagilag felkészült egzisztenciák
s nem a harmonikus, sugárzó boldogság
az egyedüli mérvadóak.
- Túlhajtott, ideg-görcsös pásztorórák
igyekeznek kizsigerelni mindenáron érzékek
s ösztönökből már az összeszoktatott sponteneitást.

Míg egyesek a tulajdonképpeni fellegekben járnak,
addig az átlag többség a szerelem
biztos koldusaivá züllik ismét,
mert képtelen megérteni az Egy-lényeget:
pénzek s kapcsolatok megszolgált,
hitvány rabjai lettek.
Mindenki hamarabb kiég,
akár az egykoron békésebb bolygók,
kozmoszok jéghideg ködében tévelygő csillagok.

Mindenki viszonzatlanul veszíti el önmagát
a Halál előtt a döntő pillanatban.
A lecsavart férfiszenvedélyt is
már tudatos boldogtalanság görbékkel álcázzák.
Az idény-célok rögvest megtévesztenek
s be is csapnak,
hiszen nem fűződhet már hozzájuk
különösebb érdem vagy díjakat teremtő kiváltság.

Mások kárára kielégített karriervágyak,
formabontó performance-bandák
a lecsillapított életek pokoljárásaiban.
A jelen most még a mával se gondol.
Képtelenségnek tetszik az üresjáratokat
puffogtató érzelmi ígéretek szövevényes láncolata:
,,Egyszer majd ténylegesen jobban fogunk majd élni!"
- addig még pár gyérülő komisz évszázadot
egész biztosan ki kellene bírni,
vagy mihamarabb elpatkolni!