Kortárs ponyva


2019.okt.14.
Írta: Tasi83 Szólj hozzá!

Új vers

KÉNYSZERZUBONY-ODÜSSZEIA   Felkent kényszerzubbonyom tán mindig is készen állt. Mesterséges vágyaim mind beprogramozva; kiszolgáltatott, tudatos szorongás az ésszerűség határpontjai között. Az a legrosszabb, mikor zéró empátia-toleranciával akárhogy bebizonyíthatnám, hogy tán érek annyit mint…

Tovább

Új vers

ELLEN-ÉRV   Végleges csöndre nem számíthatsz. Átmeneti, kifeszített, kis Halál-menedék. A gyűlölt önző, felgyülemlett rögeit nem lehet hová elrejteni. Új végtagokat növeszt lelked bugyraiból a félsz s beléd fojtja rögvest készülő kiáltásod. A Sors harangzúgása előbb halló füleidben, majd agyad…

Tovább

Új vers

ALAGÚT VÉGÉN MEGVÁLTÓ REMÉNY   Nyirkos, kedvetlen, viszonzatlan, posványos tudat. A dívák már egyenként próbálgatnak fehérneműt, tűsarkút s luxus-életmódokat s megsértve érezhetik magukat, ha valaki önkéntelen sarkára állva talpraesetten bókol s ítélkezik egy személyben. Ettől válhatnak csupán…

Tovább

Új vers

ARCON KITENYÉSZTETT NÉMA ÁBRÁK Azon a szűkös, hosszanti sávon a Lét selyem-damaszt függöny fogságából amikor az ünnepi hangszóró-riadóban rezzen a lég, kimegy a szakrális térbe az orkánná megdagadt, hömpölygő tapsviharba. Köszöni az élők gratulálok-üzeneteit. Kényszeres csöndet int két kezével,…

Tovább

Új vers

VAD-VIRÁGOK   Halandókra kiszabott meztelenséggel már mindannyian adósai vagyunk e földi Létnek. Kihasználható, ügyeskedő férgek, vagy jobban tetszik: jópozifgató vakondokok, akik akkor érezhetik csupán jól, s elégetetten önmagukat, ha előbb áldozhatnak prűd, megvesztegethető lehetőségek oltárán;…

Tovább
süti beállítások módosítása