ALAGÚT VÉGÉN MEGVÁLTÓ REMÉNY

Nyirkos, kedvetlen, viszonzatlan, posványos tudat. A dívák már egyenként próbálgatnak fehérneműt, tűsarkút s luxus-életmódokat s megsértve érezhetik magukat, ha valaki önkéntelen sarkára állva talpraesetten bókol s ítélkezik egy személyben. Ettől válhatnak csupán kultikus, egzotikus szirmokká lelkeiket prostituáló baccháns céda-angyalok, ringyó-kanárik.

Mint rovar a piszkát némi kontúrpúderes sminkalapozóval hosszú, s kitartott fullasztó cigarettafüstből újrateremtik önmaguk megalkuvó züllöttségeit. Liliomos fejecskéiket büszke-egzotikussággal hátra lendíti csalogatni akaró, lépre csaló büszke vágy-tudat: hogyan lehet hatékonyabb s jobban élni annak ki saját önző-mohó életének kiszolgáltatott foglya?!

Elhanyagolható árucikké vedlik az emberi, becsvágyó erkölcs is! Szobanövény hajsörényeikkel körbe fogják alattomos páva-kígyók módján gondosan fojtogatni kezdik aktuális V.I.P.-s kelj fel Jancsijukat. A beszüremkedő, kristálytiszta, koncentráltan leleplező fénysáv hamar elvághatja s meztelenítheti a szirupos szurok-sötétség útjait. – Egy sarokba suvasztja magát kellően szilikonos kebelcsodáival s hamva arcán a stigma-béleget fájlalja; mint nőt így még sohasem alázhatták meg!

Pokol bugyrai fortyognak leplezett, benső kisstílű indulatai hevében; a várakozás hátborzongató, hideg mesterkéltsége vonul át testének hamvas-szirom görbületén. Bántalmazásokban némán rejtező kislánykor ekkor acsarkodón tör, zubog a felszínre. Kellemes méltóságának már híre, hamva sincs.

Amint újból felpofozzák ádáz-könyörtelen hóhér-kezek egy gyilkos kínos fohásszal kér lelkében elégtételt. – Láthatatlan érzelmek tengerében hiéna-tinta halakként lubickolnak a Mindenség petesejtjei – s már ő is át érzi titkos felelősségét, hogy mielőbb jobb tán leszámolni végleg testének árulásával, hogy sugárzó anyaságának örvendhessen s éljen egy megvalósítható második Remény-életért!