PERZSA-KERT


Zaklatott, nyüves homályban, mikor szerelmünk titkos arcképe ráfagy múltjaink közös vásznára ahonnét már nem lehet szabadulás nem szabadna magasságokig álmodnunk – de itt a föld teremtő otthonában még jó volna megvalósíthatni titkok szent, magasztosított dobbanásait szívek kozmosz-pitvarában.

Ember-lelkűek sokadszor szándékkal kifordulnak tótágast-járó pályáik iramából. Mert a némán szónokló görbe-tükrök is kelleténél gyakrabban elsiratják önző viaszbáb-szeretteiket. Ősfényeikben Celeb-luxussal megzabolázható, kanáris parti-királynők trend-diktáló szeánsz-orgiákra vetemednek; egyetlen árva, feláldozható rózsaszálként már akármelyik díjnyertes szépség bérbe vehető és eladható.

Óriási csibekeltető, tankcsapdázó dőzs-tenger, alvilágiasult tivornya-kompánia forog szerencsekerékként a buborékforma felszín felett. Önmagukra rátetovált örök-mosolyok a plasztika csodáját képzelik miközben adakozó, angyali őszinteségek rendre pusztulófélben vannak. – Ember-tömeg koordináta-függönyén közelít szinte már ömlesztve agymosottak zengzetes akciójaként a totális idióta tudatlanság korszaka.

Lélek-bénító törpe gigolók pitiznek nagykutyák orra felé a lelkes, mutáns-virradatban. Dögletes, édeni műsorban már önmagát folyamatosan lebontó, tékozló molekulák készülnek a vér-nászok általános kárhozatára; az erkölcsi kötekedő, galád nimbusz-infarktusa az, mely igazán naponta kikészít s rendre megalázza véglényeit. Hatalmi nagyságok láz-álarcába sokadszor betagózódik az átlag csakhogy tartozhasson végre valahová.

Hasznos agyi kreativitásokat, eszme-ötleteket robbant törpe-oligarchák kicsinyes játék-arroganciája. Mohó, kisstílű gyávák szorgalmazzák lassacskán egy-könyves kultúrák alamuszi rákfenéit!