Új vers





TOTÁLIS



Totálisan acsargó szókaraték zápor-zuhogásából világméretű Káosz-fogcsikorgatást hallani. Veszettül tajtékzik az agymosott ebihal-populáció, amit a multiplexes bulvármédia-szennyüledék naponta csak képes kitermelni önmagából. Hiéna-ráják alattomos szárnyas csápjai dülledt pávaszemű csacsogó fruska-performanceokat szülnek s teremtenek.

Ébrenlétünk határán már továbbra is megbotránkoztatón szörnyedünk tovább. Megművelt homály ritkán éleszthette újjá a megművelt Egészt. Idomtalan idiotizmus korszak burjánzó sejtekként máris mérgezőn-terhesülőn gondolkodni vágyó emberekre rátelepszik. Kevélységekben is igen zabolázhatatlan, ostoba, birka-nép; légkalapácsok ütemes zaj-csattogása sem lehet már elég, hogy a vélemények kreatív-alkotói különbözőségét elfogadva tiszteletben tartsák.

Önmagukat is szándékosan elgáncsoló, ellehetetlenítő ripacsok újra hasznosítható árucikkekké tették bukott-szemű, drága orcák szent-kincseit. Fiatal vágyak tág emlékműveiből barbár eszmék, fennhéjázó létjogok terebélyesednek. Kapdossa már antiszociális pszichopata behemót-ökleit az izompacsirta barbár, hogy mások örök-megélt kő-könnyeit vitéz-mód eltapossa.

Össze hasadt szárnycsapkodások közt megesik kő-lélek zokog ütemesen. Sziklára-zuhant ígérgetős igékkel már nem szabadna újbóli, megvesztegetett légvárakat építeni. Lágy-robbanású atombomba-indulatok terjednek vészterhesen, ahelyett hogy elfogadnák a másik kiszolgáltatott viszontagságát!