LATROK BŰNPÁRTOLÁSA


A teremtés már régen visszaállatiasodott önmagába. Hamis igazgyöngyöket nevet már aki sír. Hírnévvé tehető már a hűséges személyiség is tanúsítván a korhely, komp-századot. Jó Heroldok már mind drágán megfizetnek oligarcha-nagyurak hitványan seftelő kedvteléseinek. Minden mi megmaradt; kincs-érték megalkuvó zsákmány lesz végül.

Delelő, szajha-céda lett a kiválasztottaknak szánt egyedüli titok: itt manapság egyedül csakis az érvényesül, ki hathatós nyomós üzleti kapcsolatokat épít ki, s mérgező irigykedésekben már velejéig romlottá lett. Kupec-habarccsal így köttetnek igazi érzelmek helyett barátságok s ál-Mindenséget hajtó látszat-szerelmek. Az érdek ülhet egyedüli máglya-törvényt itt. Aki gőgből tiporja az emberi alázatot már díjnyertes lehet minden megbundázott pályázaton.

Ó! Vesztett, zsarnokos út. Alvilág fenekére lökő, ördögökkel lepaktált Hiéna-sakálok. Gaz-lépésekkel gazemberek is örökített dudva-gyomoknak látszanak immár. Nagy dáridós álarcosbálok előtt groteszk tótágasként az embernek megmaradt áldozat-bűnbakok mind rendre felbuknak. Arcokon ócska, rozsdásodásnak indult, talmi jólét pöffeszkedik; szégyen nézni is, eldobható, bebiztosított jómódokért miként prostituálja magát asszony-hölgy, jampec-férfi.

Esélyben érzi magát nyeregben a pöffeszkedő bitang, míg a nemes esélytelen újabb fölösleges gátakba ütközik akarattalan. Vakok, de igaz-szívűek még vallhatják pásztorok mosolyát, ha pásztorbotjaik rég eltörtek is. Csalattató álmok vándorai még megőriznek valami eladhatatlan egyedit s tisztát, gazon érlelt bölcs individuumot, emberségest.

Ha csahos cinkossá szegődik már minden mi lélegzik s lüktet – vicsorgó ebkutya-törvények előtt őszinte halandóság vétkével védkezik latrok bűnpártolása ellen az élő!