Kortárs ponyva


2020.sze.28.
Írta: Tasi83 Szólj hozzá!

Új vers

KÖLCSÖNÖS VENDÉGLÁTÁS Most sokasodott grimasz-arcok világítnak fölöslegessé lett érzelmek, romantikák fölött. Jajok között felcsattant remegések, mint cikázó váltóáram-ütések pillanatokkal mérhetőn futnak végig megdobbant szíveken. Mire való hát e sok értelmetlen találkozás? Ösztönök…

Tovább

Új vers

    VÉGSŐ ÁLLOMÁS: BEFEJEZÉS! Kinyúlnak felettünk az aggódás masszív-szilárd polipcsápjai. Hold-sárga vészterhes csillagokkal fenyeget bennünket a koromsötét éj. Cécós öröm, vagy tompított bánat-kollázs egyre megy – visszavágyott emlékeket nem hagy nyugodni. Mindenütt ott szunnyad a félelem. Az…

Tovább

Új vers

    MÉLY SÓHAJTÁS Leplezett nevetés mindig csöndesen s nem hahotával hangzik sírós szájakon. Az ember nem láthatja már az Egy-álmait. Elfogyott rég hitele, tartása, méltósága hogy pénzt keressen. Elfelejtett karrier-létrák kifeszített ormain szándékosan felbukni – így most zsörtölődve vesztegel s…

Tovább

Új vers

ROMLOTT REMEKMŰ Már beépült a csontig rágva ügyelve s riasztva Lét-ösztöneim: csókokba rejtett árulás, egy éjszakás flörtök gyilkos játszma korszaka – most gyermekhitű pojácaságom fenntartva frakkos pingvinként próbálom felépíteni terveim. Nem szabadna már hinnem hogy igazgyöngyök esengő, mégis…

Tovább

Új vers

ÁRULÁS BEFELÉ Ez már nem emberhez méltó élet-ösztön többé, hogy nem mesterséges jópofizgatás, szívekben az éles kések megforgatása zajlik; nem a társadalmi-szakadék, degradált szókaratés cunami, ne a keserédes élve elrothadás vagy más gyalázat. Ez pusztán csak túléléssel vegyes élet-ösztön – hogy…

Tovább
süti beállítások módosítása