ELVÁGOTT KÖLDÖKZSINÓRÓN
Menedékem oly görcsösen kerestem. Belefáradtam a lékbe, mely magamra hagyott s meggyötört. Bennem izzó senkiföldjeként vulkánként forrongott ítélet és szó. Élek még, bár napjaimat fokozatosan rombolja, kártékonnyá teszi félelmem a jövőtől s a monotónia. Mint a színvak, ki…
HATTYÚ-KIÁLTÁS Komorló éjjelek telhetetlen sebe több helyről gyorsan szivárog amint ritmusba kezd varjak károgó dala; dühöngések, megalkuvások évszaka jött, mikor jobb volt, ha az ember inkább strici-besúgóvá vedlik s ha kell bepanaszol: ismerőst, rokont, vagy jóbarátot. Kibuggyanni vágyó…
KRIPTA-SZÖKEVÉNYEK Világunkban szikrázó csillagok ragyognak ide-oda szüntelen. Önmaguk tükrét tartva a karcos Jelennek. Minden hiú tükör egyben önmaga szolgai, kegyvesztett hajótörése is, mint szempillaspirálok álca-cicomája alatt a valódibb, de könnyező szem, mely már soha többet nem hazudhat.…
TUDATOS KIMERÜLÉS Várakozó készenlétben szükséges várakoznom. Bűnök megváltó malom köve nem sok – kis híján már agyonnyom. Mintha szívdobbanásomban néha méla-mélyen egy másik, titkosabb, sötétebb dallam állna készen és vegyülne, melyet csupán kevesen hallgatnak. Örökké megriadt, árva-szemem minden…
KÉRDŐJELEK
Hagytam szétszivárogni keringésemben a rám telepedő akasztófavirág-kétséget; tükrökben bambán megbámulva kiütköztetett, kopaszodó foltjait vén lábakon tengődő Időknek. Már megint megtörtént emlékek boltozata húz pince-mélyek pokol-gödrei felé. Nyugdíjjárulék nélküli megcsonkított…
A KOR FALÁRA
A fölösleges bocsánatkérő mondatok akár a megígért szólamok könnyedén átfolynak haragvó, lyukas agyakon, mint a Léthe-víz. Hisz már a szenteltvíz is dehidratált turmixnak hat. A sebek még így is szaporodásnak indultak öntudatlan, mint bőrbe beleégetett, tüzes rabnyomok. Befejezetlen…
BOLYONGÓ EMLÉKEK Kifeszített póznák hálóin sorrendbe lebegnek még megjelennek újfent létem összefércelt, ádáz emlékei. Esendő, vagy bűnös vétkeket éppen úgy hordoznak akár az árvaságra jutattott nyughatatlanok kiket aligha számíthat, hogy vajon nappal van-e vagy sötét. Nem lehettek többek…
IDŐSEBB KOROMBA
Alig van már valami ami meggyógyítson. Napi rutinnal űznek az örömből, míg a többség lelkén átsuhan a hűség. Csönd-teremtette alamuszi béke a titkos fegyver, mely sokadszor megadásra kényszerít. Köröttem négy fal-magányban hallgat a kreativitás, harmónia. De önmagammal már én is…
TUDATOS VÁRAKOZÁS
Göröngyök s locska-lelkek közt botoltan, mint lopakodó, fürge dzsinnek: alamuszi szenteskedő koboldok – önmagadban már mindenáron őrizni igyekezted az örök Egy-egyerekességedet, játékos-szent rigolyáidat! Tejútak porán mindig titkos bölcsődal vezetett. S érezhetted, akkor…