HATTYÚ-KIÁLTÁS


Komorló éjjelek telhetetlen sebe több helyről gyorsan szivárog amint ritmusba kezd varjak károgó dala; dühöngések, megalkuvások évszaka jött, mikor jobb volt, ha az ember inkább strici-besúgóvá vedlik s ha kell bepanaszol: ismerőst, rokont, vagy jóbarátot. Kibuggyanni vágyó szégyenükben makacsul ott trónolt lapuló tanúként a bűnbak-tanú: mindenki, aki hírnévvel bír már egyszerre hitszegő, s áruló.

A legyűrhetetlen szégyen bár mindenkit bekeríthet, mégsem volt-lesz semmi érdemleges rákfenéje. A roppant nehézkedés csak nem enyhül, mert az ésszerűség már rég kiveszett belőle. Megtörténtek világtalan miértjébe sokszor már beleütközött a korrupt-látó. Vétkeink így is sorrendben veszendőkbe mennek. Két szív között a kinyújtott, hosszúkás térfogat még szabadon vérezhető, hisz hűségeskü nem kötheti.

Prostituált-boldogság, vagy gyáva ital-menekülés sokaknak régvolt keresztje. Nem csillapítható démoni kegy. Már árvaságra teremtődött a Minden, hogy ideje korán kellett megtapasztalni szeretteink méltánytalan elvesztését; őrjöngő bachánsnők dáridója között egy sincs, aki ne siratná tesztoszteron-Adoniszát.

Ahol immár a barbár bunkóság lehet csupán a mindennapi divat, s ahol mindenbe beleordibál fényesre suvickolt cenzúrák vad gépezete ott a lenyírt, csonka, nyomtatott szavaknál nincsen számítóbb, hazugabb. Ahol már jogot formálnak a nincsre is, és hogy inkvizícióval nyíltan megalázhassák a próféta-szavú különcöket ott értelmi, kulturális vitának helye nincs!

Sörényes fejekkel mindenünnen oroszlánok, páviánok vonulnak rendezett oszlopsorokban a kultúra egyetemes romba döntött halmain. Celeb-csalétkeket termelnek bulvár-médiák ötperc-hírneves, szűklátókörű platformjai. S már újra csak bömböl, ordít a szó-zuhatag. Obcén, trendi tahóságakat kurjantgat nő a férfinak egy-egy görbe éjszaka után. Botoxolt, kollegénezett üdvösségéért valósággal elepednek ideje korán a negyvenesek. Egyenrangú fél manapság az lehet, akinek pénze van, mint a rojt!