ERÓZIÓ Lezuhant, megbabonázott figyelme sokszor semmivé vált; folttá fröccsentett emlék lesz minden érzelem! Halkan süllyedő, ordas fuvalmak elől menekülnék! Meg-meglibbenő kacsázó mozgásban meginog a túlélhető Holnap is! Megszakadva önmagába cikázik a kurta zárszó!   Számtalan…

    VÉG KÖZÖTT Van úgy hogy ki se menekülnék e mostani megkérgesedő Magányból; önmagamat cella-rácsok odvába elrejteném! Láthatatlanná válhatnék az éber öntudat számára is! Kétkedőnek gondolom ilyenkor magamat! Ösztöneim Heuréka-ötleteket súgdosnak lelkembe Ikarosz nyomán lángpallosú…

    SEBZETT CSÖND   Most ébred csupán a bebábozódott hajnal: A földsebzett égből kihűlt pelyhek esnek, s szállingóznak a változó Idővel: Vakfoltos pehelybundát veszen a természet még, miközben elárulta magát s rég vétkezett! A szüntelen marcangoló, törve nyúzva s szitkozódó seb-jelent…

    ELMARASZTALÁS Mert minden marasztaló Ítéletet mondat feletted a Világ! Kisstílű tojásai szúrkálodó kritikáknak! Mindig van lealázás s ráadás! A Szerelem egyszerre nukleáris reaktor-robbanás a szív katakombáiban s önpusztító öngyilkosság, ha nem viszonozzák! S a Mindenség-kapui is…

    TÁJKÉP VÁROSRA   A tejfeles köd lassan ráborul a gőzben fürdőző völgyre, s hegyek aggastyán-veteránjait átkarolja a hajnali pára. Összezsúfolt házakat látni a táguló horizontról, s sűrűsödő gondokat. Az ember most még egyre borotvaeszét élezgeti, hogy jól fogjon következő…

    MÉRLEGEN   Nem arról van szó, hogy a mérhetetlen szívet szúró, terhes súlyt, amit ős-burokból hínárok placenta-mélységeit bejárva, anyád szívet facsargató görcseiben feloldódva magad is részeddel teszel, s befogadsz: Biztosítva halandó sebezhetőségedet ezzel. – Mérleged forgandó…

    ALAGÚTNYI POKOLRASZÁLLÁS Ha sokáig kekeckednek, szórakoznak vád nélkül kilépek az Életből is! Virágzó rajszögeket vernek Golgotás-szívembe, mely folyvást szirmokat hullat! Felsértett bőröm alatt mérgező szálkák tenyésznek; sakálvonyítások is beillő gyilkos röhögések pusztítanak…

    VISSZATARTOTT TÜRELEM   Bár tudnám, hogy vajon meddig s miért? – Magam elé kellene állnom. Elzsibbaszt s önsajnálóvá tesz a Tudat: Egyedül vagyok s majd leszek! Önzőségekhez legfeljebb csupán részben van közöm! Jó volna tán érdemesebb, létösszegzőbb dolgok után iramodni: Barátok, közös…