MONTÁZS


Vágyakból szárbaszökkent, büszke hatalom: prostituált hírnév emberek húsába oszló tetemmel széjjel rágja csontjait-lelkét a komisz-mohó féreg, aki egyre többre s többre vágyik! Túlélések mindennapi létfenntartó ösztönébe beleborzong hiú, flegmásított arroganciával is! Szemek tükreiben ábrándozó csillogás tenyészik s értékesen ragyogtatja új kínálkozó lehetőségeit azoknak, kik mindig is többre vágytak; életükkel örökösen elégedetlenkedők!

Orv-csicsergők kisestélyis gálákon máris pletykálkodásba kezdenek. Azonmód inkvizició, vagy pellengérre helyezik a népes kompániát kiknek halványan ugyan még, de számít a tartás s a becsület! Lecsüngő, függeszkedő műmájer-mosolyokon alattomos játszmákat sejtet néhány gyilkosan villogtatott szem! Fénylő aranydrótokon szabadon rángatható szalmabábok vergődnek önmaguk mocsár-mocskán! Megfontolt szándékokkal kezdik mézesmázos kelletésekkel kisemmizni a kínálkozó lehetőségeket is s márcsak árnyékfoltok maradhatnak az egykori sugárzón egzotikus tekintetek helyén!

Akár szél-törte reszkető liliomszirom; önmagába szeretne még bátrabban megkapaszkodni a hajótörött angyal-levél lélek! Ikrásodásnak induló, méla-céda fénykörök csüngenek gazdagon bár tudják, s sejtik a gyorsuló karrier-halál lehet csupán egyedüli sorsuk! – Áttetsző tárgyaknak látszanak tekintetek kereszttüzében bujócskázó halhatatlan szenvedélyeik; magára hagyott napsütés mézszín könnyeit kellene megvigasztalni önzetlen még kedveskedő szavaink talán hűségeket teremhetnek…