SZÍVEK KÉPLETEI


Marcangolódik már szüntelen rakoncátlankodva a hősszerelmes Szív érzéki örömök szent katlanában! Fortyogó üstök mélyülő krátereiben végzetesen nagyokat dobban! Ismételhetetlennek érződik a kitölthető Mindenség is! Lángok lobbanó, harmónikus dallamaival, láthatatlan, titkos telepátiák otthonaiból délcegen kilép s önmagára rátalál egy-egy romantikus-szende sóhaj, s vágy-szonáta!

Adakozó szeretet-hűséget csókolunk örök ajándékként egymás ajkaira! – Önzetlen szolgálni kínzó honvágy remegéssel még sokadszor nehezebb, terhesülőbb feladat! Kudarcnak sem illendő bepofátlankodnia, ha ösztön-dobbanások már végképp elszabadulnak! Haladék szívdobbanásokat gyűjtögetve szavak nélkül is egymás szemeibe suttogjuk romantikus halhatatlanságunk titkait! Mélységek-magasságok határpontján változón igyekszünk a legtöbbet egymástól elnyerve elfogadni!

Belülről kifelé haladva ismerjük meg rejtegetett testünk csábító titkait; elveszettnek hitt otthonainkat egymás szirom-lelkébe építjük fel! Minden aprócska sóhajban, vágyak töltekező molekuláiban, minden visszatérésben önmagunkra újból rátalálhatunk! – Minden babonázó tudatban fenségesen újjászülethetünk s meg is semmisülhetünk Phőnixként az Egy-Egész örökkévalóságban! – Testünk otthonában újra megvalósulni látszanak ismerős mozdulataink! Meggyötört, elszomorított Lét-pályák göröngyös íveit bátorsággal, gerinc-tartással egymás mellett végigjárjuk! Röpke-önző fájdalmaink, ha léteznek is talán azonnal feloldódni látszanak sugárzó, örök érzelmeink összetartozásaiban!