KÉRDŐJELEK

Hagytam szétszivárogni keringésemben a rám telepedő akasztófavirág-kétséget; tükrökben bambán megbámulva kiütköztetett, kopaszodó foltjait vén lábakon tengődő Időknek. Már megint megtörtént emlékek boltozata húz pince-mélyek pokol-gödrei felé. Nyugdíjjárulék nélküli megcsonkított éhbérekért ki tudhatja majd negyven egynehány év múlva meghozza e a jutalmat a posta? – Vérem még keringés dús masszás-páca folyamatosan keringet bennem, bár a Világ azonnal megfeledkezett a létminimumhoz közel tengődők népjóléti biztosításáról.

Megszaporodtak hiábavaló fölöslegesen fejlemények, melyek minden esetben újabb napnál is világosabb szenzációkban végződnek s kiderülhet, hogy a megértő-elnéző Jövő már csöppet sem toleráns, empatikus. – A Léthez immár már méltatlan kevés valami különleges, hóbortos, abszurd viselkedés: csalni minden koron érdemes lehet, hiszen olyasvalakiket tüntetnek ki, terjesztettek fel rangos érem és érdemrendekkel, akik szerint a nagy tételű tolvajlás igenis becsületes!

Minden egyes nap céltalanabb a tengődés, folyás, és kompromisszum, s minthogy nem is létezhetett igazmondó őszinteség legfeljebb az érzések csapdát állított, alattomos kényszerzubbonya – már nem létezhet sosem kiszabható ítélet, vagy dicséret a jogos véleménynyilvánításért, mert szajhává züllött az Erkölcs, mint tett. S mivel minden agymosott embrió csupán némán bólogató majom lehet – minden gondolkodni, tenni bátor elme csakis önmagába zártan maradhat szabad! Alvajáró zombieként úgy sincs már sok értelme bármiből felébredni!