KIALUDT ÖSZTÖN-PARADIGMÁK


Miért kell, hogy durván, másnaposan vergődjék az első, együtt-töltött romantikus éjszaka? A szerelmeskedésben résztvevő adószervek hérosz-párharca miért annyira nyálváladék-termelő, hogy az már egyenesen undorító?! Felgyülemlett késztetések orgiáiban elviselhetetlennek miért érződött a Mindenség extázisa? Két összeolvadt egységben egyesült testben túlélhetjük-e önmagunkat? Vajon nem változunk-e meg, mint selyemgubóban továbbfejlődött pillangók sehogy minden beteljesedett örömnek Hóhér-Halál lehet egyedüli jussa?!

Két androgün-lélek feküdt ünnepi magasztosságban egymás mellett, s azt képzelte ez a Világok rendre, mely öröktől fogva elrendeltetett. Tudható sokszor úgy tapogatódzunk biztos jelenünk fészkében, mintha kráter-mély bányában drágaköveket kutatnánk. Nemiségünk gyöngédebb kontúrjairól időről-időre hajlamosak vagyunk megfeledkezni, hogy előtérbe kerülhessenek szőnyegek alá söpört, csökevényesedett állati ösztöneink.

Közelképpé tisztul a kinti Kozmosz csillag-zápora; ragyogva csillogó meteora letisztulni látszik, ha sugárzó szemek glória-felhőibe belenézünk szerelmesen. Rejtőzködni még kitartott egy-egy visszaforgatott szerelmi csók, mely örök halhatatlansággal viselős. – Anyajegyek a köldök középpontjában s a hát bordázatán, mint titkos rejtjelek egy mozaik-kirakósán. Amint magunk is leereszkedünk lebegőn a tudattalanba érthetővé válhat minden érzelemmel is manipulálható változás. Közös, lekódolt dolgainkat varázskörébe vonta a gyógyírszagú megváltás!