ÁL-ARCOK KÖZÖTT Hatásvadász, becsalogató udvarlások, szívdöglesztő romantikák oltárán már minden megszokott s hagyományos. Csicsergő, topmodell-barátnőket nem érdekelheti széptevő, udvarlós szöveg csupán csilingelő zsetonokra hajtanak. Mindenkit ott helyben végképp el kell törölni, vagy…

ÉRDEMES LENNE?! Esztelen érvekkel észbontón akár naponta kizökken a Világ ócska kereke. Romlékony enyészetben hatékonyan fel lehet használni sokrétű, kis törtetőket, kisstílű perc-emberkéit a jelennek. Nyughatatlan menekülésbe torkollik minden kétségbeesett menekülés. Ember-manipulálta dologban…

    VÉGSŐ ÁLLOMÁS: BEFEJEZÉS! Kinyúlnak felettünk az aggódás masszív-szilárd polipcsápjai. Hold-sárga vészterhes csillagokkal fenyeget bennünket a koromsötét éj. Cécós öröm, vagy tompított bánat-kollázs egyre megy – visszavágyott emlékeket nem hagy nyugodni. Mindenütt ott szunnyad a félelem. Az…

BÖLCSEBBEN?! Kívülről talmi, megszállott trendiség uralkodik agyakban. Szörny-káosz sistereg mogyorónyi sejtekben, talán kozmikus didergés űzi egyre a kiszolgáltatott embert s nem csupán a mohó karriervágy. Őrzöttek vagy éppen őrizői-e a lehetséges Jelennek?! Ki is tudhatja tán, hogy a lediktált,…

ROMLOTT REMEKMŰ Már beépült a csontig rágva ügyelve s riasztva Lét-ösztöneim: csókokba rejtett árulás, egy éjszakás flörtök gyilkos játszma korszaka – most gyermekhitű pojácaságom fenntartva frakkos pingvinként próbálom felépíteni terveim. Nem szabadna már hinnem hogy igazgyöngyök esengő, mégis…

ÁRULÁS BEFELÉ Ez már nem emberhez méltó élet-ösztön többé, hogy nem mesterséges jópofizgatás, szívekben az éles kések megforgatása zajlik; nem a társadalmi-szakadék, degradált szókaratés cunami, ne a keserédes élve elrothadás vagy más gyalázat. Ez pusztán csak túléléssel vegyes élet-ösztön – hogy…

MARCONA IDŐK PÁRTFOGOLTJAI Szakadozott, ismétlődő hiánnyal szükséges már naponkint szembenézni. Volna már a világból is elég, hogy inkább a kettőzött univerzum placenta-ködébe visszatérjünk. Hangok dob-csendjét veri vissza a kuporgó Lét: ósdi ócskaság teremni s teremtve lenni! Sohasem-volt…

    AKÁRMELYIK ÚT Mert mostanában a vigasztaló, jó szó szinte semmit sem érhet. Csontos megszokás ágaskodik, veszi át helyét az itteni partokon. Jobb volna már ha szerelmes ujjaim végre az Egy-Valakit dédelgetnék s simogatnák. Már jó előre hallom is: Randizni miért nem csekkoltam s regisztráltam…

IDŐSEBB KOROMBA Alig van már valami ami meggyógyítson. Napi rutinnal űznek az örömből, míg a többség lelkén átsuhan a hűség. Csönd-teremtette alamuszi béke a titkos fegyver, mely sokadszor megadásra kényszerít. Köröttem négy fal-magányban hallgat a kreativitás, harmónia. De önmagammal már én is…

ÁRTATLAN TISZTÁK Sokszor már gyengélkedő prédaként tekintek magamra. Kire lecsaphatnak bármikor váratlan, s orvul. Kifinomult kegyetlenségek, álcázott alattomosságok titkom már mindenütt lappangva fertőznek. Felszín feletti életformánk gyakorta törtetőbb s alantosabb, akár férgek, és csúszómászók…