TÁJKÉP VÁROSRA   A tejfeles köd lassan ráborul a gőzben fürdőző völgyre, s hegyek aggastyán-veteránjait átkarolja a hajnali pára. Összezsúfolt házakat látni a táguló horizontról, s sűrűsödő gondokat. Az ember most még egyre borotvaeszét élezgeti, hogy jól fogjon következő…

    EMBERKÖZPONTÚ FILOZÓFIA   Az ember összetöpörödik. Áll. S aztán hirtelen zsugorodik, mint kiszolgált, határozott idejét letöltött aggastyán. Vagy szelíd, jóságos anyóka ki ajándékba kapott létezését halhatatlanuló sejtjeivel viszonozta: Arcunkon viseletes sebezhetőség…

    VISSZATARTOTT TÜRELEM   Bár tudnám, hogy vajon meddig s miért? – Magam elé kellene állnom. Elzsibbaszt s önsajnálóvá tesz a Tudat: Egyedül vagyok s majd leszek! Önzőségekhez legfeljebb csupán részben van közöm! Jó volna tán érdemesebb, létösszegzőbb dolgok után iramodni: Barátok, közös…

    SEBEZHETŐBBEN   Jégkönnyektől borzolt városon szél csörömpöl dühödten. kántál, hogy ideje lenne melegedő szveter-pulóver helyett biztos pufajkát, irhabundát rántani, s védelmezni az önző meleget, míg fogzománcát csikorgatja élesen a tél! Most már kiüresedett kráter csupán a…

      ROSSZKEDVŰ BESZÉD   Most még egyre komorló, tejfeles labdapamacsokat, vattacukros felhőket dédelget önmagán az égbolt. A pufók angyalkák – akárcsak a napsugár e létezhetetlen időtől megfutnak, elmenekülnek. Műveltséganyagomat, mint hangyaszorgalmú autodidakta magam kutatom s fedezem…

    FOGYATKOZÁS   Összekötözött a Tudat, hogy e földön aligha lehetek, találhatok megoldással is kiutat. Nagyobb – nem-tudom, hogyan zűrzavarba, lét-felfordulásba: Emlékezetem szép aranycsempéit tán jobb lett volna végleg tisztító Léthe-habok közé vetnem; Undorodva, tisztátalan-mocskosan…

      SÁRGAFÖLD KÖZELBEN   Mégis milyen jó, felemelő érzés, hogy sárgaföld-közelben maradhattam s ott üthettem szelíd tanyát! Föld s kráter-göröngyökkel, az ős-humusz termékeny vázlat-anyagával gazdagon. A teremtő víz s oxigén kicsit mindig megszellőzteti önmagát mielőtt hasznos anyaggá…

    JÖVŐKÉPFÉLESÉG      A bizonytalan s véges körülmények talán éppen azért mostohák mert csupán alternatívákat kínálnak fel számunkra az emberi ész-tudat, s nem csupán egyetemes sponteneitást, s összefüggéseket! Ha egyetlen láncszem, rossz ötlet, ingadozó eszme egyszer beindul, bekattan…

    SZISZIFUSZ-LÁZADÁS   Sokáig a biztos, becsapható tudatban, én is elhittem: Az ember központi láncszem a gyöngyök udvarában, s engesztelhetetlen Robinson-ösztöne űzi s hajtja kiismerhetetlenül s egyre új kalandok lakatlan tartományaiba, hogy tudatos s fejlődni képes értelme kormányozza…

    GYÖNGYVIRÁG   Selyemharangok hófehér tüllszoknyában – kráter-kalapocskák, fehéren izzó lángnyelvek kelyheik oltárain. Törékenységükben még önmaguk is ártatlanok, s áldozatok! Gondoskodó, vagy barbár-kezek szakasztják-e le törékenységük oltáros-bibéit?   Becsukódnak féltékenyen,…