JÖVŐKÉPFÉLESÉG

A bizonytalan s véges körülmények talán éppen azért mostohák

mert csupán alternatívákat kínálnak fel számunkra az emberi ész-tudat,

s nem csupán egyetemes sponteneitást, s összefüggéseket!

Ha egyetlen láncszem, rossz ötlet,

ingadozó eszme egyszer beindul,

bekattan tudattalan tudatalatti gondolat-ingadozások,

visszaállatiasodott cselekedetek határoznak becsületes,

józan ész helyett! – Megtörténik – hisz az Egyén,

- tehát maga az Ember egymaga, - a tömeg szerves,

felszippantott része lesz, s marad!

S így kikerüli szándékosan a személyes gondolatiság határait,

kijelölt s megbízható logikai lépéseit!

S a javíthatatlant rontanák tovább,

a megbonthatatlan Humanizmus következetes törvényeivel:

Mint légy a légypapírra kismilliárd embernyi csillagot taposna el az ostobán sikeredett,

állatias felelőtlenség!

– Miért is létezik még a tudat, hogy mégis félek?

– Kérdezném a Valóságot:

megfontoltan, türelmesen, s tudatosan belátó embereket?

Mit ronthattuk el Mi? Vajon hol lehet, hogy hibáztunk,

s éppen elég sajnálatra méltó, hogy fertőző tunyaságunkban,

az Ok-okozati összefüggésekről már végképp megfeledkeztünk!

Rettenthetetlen barmok, egoista majmok,

Adoniszoknak képzelt Gorillák,

feltörekvő jampecok suhancok kora – félő – már rég beköszöntött,

s csupán az ember önmagába vetett hite,

a megfontoltság az egyetemes Erkölcsi értékek

mellett teszi lehetővé,

hogyha sárba süllyedünk onnét is

a humanizmus érték-mércéjével mérve tudatosan

– felemelt fejjel távozhassunk!