SÁRGAFÖLD KÖZELBEN

Mégis milyen jó, felemelő érzés, hogy sárgaföld-közelben maradhattam

s ott üthettem szelíd tanyát! Föld s kráter-göröngyökkel,

az ős-humusz termékeny vázlat-anyagával gazdagon.

A teremtő víz s oxigén kicsit mindig megszellőzteti önmagát

mielőtt hasznos anyaggá idomul a föld alatt!

Már biztos könyörtelen despota s automata-Türannosz lettem volna,

ha karrierem szamárlétráján feljebb török, merészkedek siker-csillagokig!

Felemelt porából a független érzés, hogy lent maradtam:

Bozontos bokor-szemöldökű kisemberek árnyékvilágában,

kenyérkereset megkövesedett Tantalosz-lápvidékein:

Két kézzel verejtékező, megkeseredett embereket látok,

kik nem voltak becsmérlőn se restek, s ha kellett árnyékos ötvenfok

katlanában becsülettel szedték a markot, kapáltak tarackos kukoricaföldeket!

Jó emberek, gerinces erkölcsök, mindent tudó telepatikus arcok,

élet rostalyukain porszemként elbukó ember-áldozatok itt

múltak fölfedezett csarnokaiban még az emlékezet is frissebb, rugalmasabb!

- Felemelt magához az érzés, hogy lent maradhattam sárgaföld közelben,

életem valódi kristálytiszta értelmét megtöretett alázatból merítettem!

Vonzott s mindig is szeretett engem a kozmosz-magány,

szerelmes örökkévalóság, földi árnyékok sokaságában magát megmutató emberség,

önsajnálat mocsárvidékén is sírva vigasztaló gyermeki értelem!

- Tenni kellett volna hogy vergődő pesszimizmusból kilábalhassak,

evickélve csak elértem volna emberi csillag-partokat,

nyugalmat sugárzó anyai ölöket!