Új Vers
SÁRGAFÖLD KÖZELBEN
Mégis milyen jó, felemelő érzés, hogy sárgaföld-közelben maradhattam
s ott üthettem szelíd tanyát! Föld s kráter-göröngyökkel,
az ős-humusz termékeny vázlat-anyagával gazdagon.
A teremtő víz s oxigén kicsit mindig megszellőzteti önmagát
mielőtt hasznos anyaggá idomul a föld alatt!
Már biztos könyörtelen despota s automata-Türannosz lettem volna,
ha karrierem szamárlétráján feljebb török, merészkedek siker-csillagokig!
Felemelt porából a független érzés, hogy lent maradtam:
Bozontos bokor-szemöldökű kisemberek árnyékvilágában,
kenyérkereset megkövesedett Tantalosz-lápvidékein:
Két kézzel verejtékező, megkeseredett embereket látok,
kik nem voltak becsmérlőn se restek, s ha kellett árnyékos ötvenfok
katlanában becsülettel szedték a markot, kapáltak tarackos kukoricaföldeket!
Jó emberek, gerinces erkölcsök, mindent tudó telepatikus arcok,
élet rostalyukain porszemként elbukó ember-áldozatok itt
múltak fölfedezett csarnokaiban még az emlékezet is frissebb, rugalmasabb!
- Felemelt magához az érzés, hogy lent maradhattam sárgaföld közelben,
életem valódi kristálytiszta értelmét megtöretett alázatból merítettem!
Vonzott s mindig is szeretett engem a kozmosz-magány,
szerelmes örökkévalóság, földi árnyékok sokaságában magát megmutató emberség,
önsajnálat mocsárvidékén is sírva vigasztaló gyermeki értelem!
- Tenni kellett volna hogy vergődő pesszimizmusból kilábalhassak,
evickélve csak elértem volna emberi csillag-partokat,
nyugalmat sugárzó anyai ölöket!