KERETEZŐ EMBER-ARCHOZ Minden egyes pökhendi, megélt sértésben önző semmisülésem tovább folytatódik s készít alattomos csapdát! Visszanézek mindig méla, megrepedt tükör-szilánkokba bújócskázó rettegőn is szomorú kisfiú-arc felé s szeretném megvédeni a bentrekedt, tartós félelmet is!…

    FELÜL-ALUL NÉZET Mert nem lehet sosem akként, hogy más írányba csoroghatnának hétköznapok posványos állóvízei! Tiszavirágokon függeszkedő Lét alig tudhat ellenszegülni alattomos, csapdákat állító balsejtelmeknek!   Minden léptünk megtervezett, de ügyetlen karambol! Földön…

  EGÉRLYUKAKBAN   Botladozó léptekkel egyre csak sántikáltam, holdfény-félhomályban! Oldalalom lopakodó, ádáz-fák álltak leláncoltan, tisztelegve; vigyázzban! Reszkető állat setét, vészjósló csöndben egyre vártam a kitaszított sötétségtől a fényre törést! Pattogva-szorongva pergettek…

    SZÖSSZENET-HIÁNY   Az Időnek, mint megjártnak, az eleve elrendelt szösszenet-Hiánynak, az éltető jelenlétnek megmásíthatatlan tényét az arcomba vágja – magával sodorva a Bizonytalan! Mikor a biztonság ajtójából kilépve ordas-erejű fogyantyú-szél végtagjaim ócska, zörgő szerkezetére…

    PROSTITUÁLT SZŰZ Sokszor szereti önmagát tán éppen azért nem tanulhatott meg igazán hasonlítani! Izgatják szaftos, rendhagyó avantgarde-estek; mikor Papagénó tótágast egyensúlyozik s Papagéna szerszámjáról ábrándozik! A porcelánarc már mind véletlen, de kiküszöbölhető, feljavítható hibái…

    ERÓZIÓ Lezuhant, megbabonázott figyelme sokszor semmivé vált; folttá fröccsentett emlék lesz minden érzelem! Halkan süllyedő, ordas fuvalmak elől menekülnék! Meg-meglibbenő kacsázó mozgásban meginog a túlélhető Holnap is! Megszakadva önmagába cikázik a kurta zárszó!   Számtalan…

    VÉG KÖZÖTT Van úgy hogy ki se menekülnék e mostani megkérgesedő Magányból; önmagamat cella-rácsok odvába elrejteném! Láthatatlanná válhatnék az éber öntudat számára is! Kétkedőnek gondolom ilyenkor magamat! Ösztöneim Heuréka-ötleteket súgdosnak lelkembe Ikarosz nyomán lángpallosú…

    SEBZETT CSÖND   Most ébred csupán a bebábozódott hajnal: A földsebzett égből kihűlt pelyhek esnek, s szállingóznak a változó Idővel: Vakfoltos pehelybundát veszen a természet még, miközben elárulta magát s rég vétkezett! A szüntelen marcangoló, törve nyúzva s szitkozódó seb-jelent…

    ELMARASZTALÁS Mert minden marasztaló Ítéletet mondat feletted a Világ! Kisstílű tojásai szúrkálodó kritikáknak! Mindig van lealázás s ráadás! A Szerelem egyszerre nukleáris reaktor-robbanás a szív katakombáiban s önpusztító öngyilkosság, ha nem viszonozzák! S a Mindenség-kapui is…

    TÁJKÉP VÁROSRA   A tejfeles köd lassan ráborul a gőzben fürdőző völgyre, s hegyek aggastyán-veteránjait átkarolja a hajnali pára. Összezsúfolt házakat látni a táguló horizontról, s sűrűsödő gondokat. Az ember most még egyre borotvaeszét élezgeti, hogy jól fogjon következő…