EGÉRLYUKAKBAN

Botladozó léptekkel egyre csak sántikáltam, holdfény-félhomályban!

Oldalalom lopakodó, ádáz-fák álltak leláncoltan, tisztelegve; vigyázzban!

Reszkető állat setét, vészjósló csöndben egyre vártam

a kitaszított sötétségtől a fényre törést!

Pattogva-szorongva pergettek könnyező,

szemhatáromra méltatlan könnyeim,

s ott végképp már megálltak!

Ordító veszély-érzetekben még bizton felkiáltottam

s ráismerhettem önmagamra; csakis halhatatlan Kedvesem oldalán

teremhetett volna szent Béke immár;

engem már megkettőzött játsznyi, gyermekkori énem,

s jó lett volna biztonságban tudni: még enyhíthetem az Ember haragját!

 - Keselyűk lökdöstek ide-oda s egyik se kérdezte: ,,segíthet-e valamiben?"

- Égi, kozmoszi fűszálak hegyén be szívesen elrejtőztem volna én!

 Észrevétlen, mint félős sündisznózizzenő avar-kazlak barlangjaiban!

Meg kellene még találnom az Egyetlen-Egy kósza sugarat,

mely a sötétségben egyszerre izzik s őrködik, mert védelmezni óhajt!

Aprókra vagdalt sajt-gerezdek a két félhold-ajkak között balzsamos,

számító éjben sugárzó lángcsóvává vedlik a boldogság is!


 - Kis szánalmas katasztrófáink ennél jobban már nem is világíthatnák meg a helyzetet:

bejáratok szabadsága előtt mindig rokonszenvesen megtorpanunk!

Sokaknak már az is pillanatnyi, Mennyország-öröm,

ha nyilvános bulvár-csatornák képernyőin feltűnően rágózhatnak,

miközben a hétvezért is törpékre kicserélik!

Kötelék-ésszel gyakorta megvezetett a babonázó hölgy!

Gorilla-arcú, felpumpált Kolosszus-Titánok

közt már nem is érzem jól magam;

szálkátlan, velejéig bimbódzó,

romantikus csókokban még jó lett volna részesülni!

 Ingerült gyutacsokkal fenyegetnek kisstílű, szószártyár gennyfráterek s el kell,

hogy jöjjön egérlyukakban bújócskázó egereknek

is a büszke lehetőség a felemelkedésre s kijutásra!