ELMARASZTALÁS


Mert minden marasztaló Ítéletet mondat feletted a Világ!

Kisstílű tojásai szúrkálodó kritikáknak! Mindig van lealázás s ráadás!

A Szerelem egyszerre nukleáris reaktor-robbanás a szív katakombáiban

s önpusztító öngyilkosság,

ha nem viszonozzák!

S a Mindenség-kapui is megsemmisülnek önző halhatatlanságukban!

– Részegítő szóoperák ádáz macska-egér harcát vívja

monumentálisra hízlalt hiú majmokkal Majomország!

Megkülönböztethető, penetráns szagok között felüti fejét

s burjánzik az egyformaság!

Lehányt, csillogó koktélruhákban csicsergő hangú madárkák

s kanárik énekelnek!

A megrekedt Idő is sírva vánszorog s atomjaira bomlik!

Kieszközölnének az értő szellemek szövetségével

egy audencia-féleséget – méltatlan évek ütköztek

szándékosan a semmi fogságába;

mint aki egyszerre bent van,

s mégis a koncentrikus körön kívül született!

Az árvaságot adoptálni illene!

Összeesküvők egymás közötti hadititkával önmagukat

is legintő-könnyedén elárulják!

Fülbemászó szelíd zsongás azonnal eltemet!

– Partalanná foszlik a szembesítés!

Tetlegességben fürdeti áldozatait a felesleges félelem-keltés;

riogatások sikolya!

– Elboruló perceiben szándékosan

ezért pimaszkodik különcködőn az Őrző!

Moráljában meggyökeredzik a pöffeszkedő arrogancia!

– A félsötét már csak jobbesetben lehet bizalmasa

annak ki önző rettegései börtönében eltévedt!

Nem lehet több érv,

hogy elcsítitsa a sunnyadókban az Akaratot!

Újból erőt vett a cenzúra mindenen:

ki nem sportol, s nem eléggé vonzó

hozzá hogy kockahasak kidolgozott

s egzotikus guláit fitogtassa árulóvá lesz!

Akit kötnek Emberi szabályai a Létnek

s aki éppen ezért nem adhatja fel önmagát!