ERÓZIÓ


Lezuhant, megbabonázott figyelme sokszor semmivé vált;

folttá fröccsentett emlék lesz minden érzelem!

Halkan süllyedő, ordas fuvalmak elől menekülnék!

Meg-meglibbenő kacsázó mozgásban meginog a túlélhető Holnap is!

Megszakadva önmagába cikázik a kurta zárszó!

Számtalan látható, aprócska pilledarabban szétszóródnék a hűséges Kedves szemében,

hogy megváltó könnyek gyöngye is boldogságot üzenhessen!

Megszédített atomjaim egyre csak önmagukban körbe járnak,

mint folyamatos labirintus-spirál!

Apránként mindennap egyre jobban magához követel a Múlt!

Szárazon puffanó homokzsák-életem

szabadon szakadékba zuhan, ha hagyom!

Csöpp ígérgetések parafadúgói már nem tudhatnak lázba hozni:

föld feletti sávban még megpróbálom összegyűjtve

tartalékolni lélek-energiáimat,

amennyi maradhatott!

Elhalasztott elmúlásban is meddig maradhatok ép-halandó?!

Zsúfolt lépcsőfokokról, mint sántító Hephaisztoszt szándékosan lelöknek;

kitűzve tátongó magasba, mint szánalmas, kisstílű trófeát!

Alig-mosolygó arcomra szomorúságom gaz-árnyéka rávetül!

Egyetlen lüktető bordában kénytelen dobbanni még lyukasodásnak indult szirom-szívem,

mert minden sebzettség csupán önmagában érezhető!

Élére állított várakozásokban rosszul idomítható pillanatokból

újabb sorstragédiák születhetnek!

Büntetés csillag-alakban pottyantott ürülékbe belelépni!

Megfülledt beszédű nőknek széptevő bókolgatás már mit sem ér;

önmaguk botokszolt mű-hasonmásaiba szerelmesek már mind!

Síkos kézfogások ígéretein gyakorta tűnődök!