PÉLDÁZAT JOBB IDŐKRE
Annyi számkivetett, mihaszna éven át nyomunkban vannak mindenütt az árnyak. Lomhán majd egyre imbolyogva kuporgón átvánszorognak előbb mirajtunk majd eltökélt, kitűzött céljainkon.
Árkok, csapdák, drótakadályok vermei között kiüresedett hiány-kráter, holdbéli csónakos-táj…
JÓSLAT MAGAMRÓLMikor majdan lerágott csontjaim lebontó férgek, s bogarak elé vettetnek, akár a gazdag meg-nem-érdemelt zsákmány tán még pislákolni fog akarat s vakszerencse, mikor már eltemettek.
Urnákba zárt por s hamurétegek közt még az utolsó órán is ritkán hamvad el a dobbanó szívburok. Önként…
Mintha megszégyenítettek volna Agymosott, képzavarokkal tarkított múlt-jövőben, mikor a galád ember is önmagába visszakorcsosul, míg az örökké forgandó Idő rabigát ölt s a visszaérő Végtelennel harca száll. Testszagú jelenlétben már minden hallgatva körülölel; elkendőzve, beismerve a magára ismerő…
ANONYMUS-ISMERETLENEKÉRT Valamit muszáj volna végre már tenni e felszínes, untig köpönyegforgató Kor ismeretlen művészeiért. Mielőtt végleg elfelejtődnek. Kitörli Anonymus-neveiket a gyarló hitvány emlékezet, Idő ahová megszülettek. A díjak, huhogók, segg-talpnyalók ócska kis kórusa, öntömjénező…
NÉMA HÍRMONDÓK TÖRTÉNETE Összegyűlik már lassacskán látom a tegnap még agyondicsért luxusálom-várakozás, bestszellerlistás csoda: látszat-profit ritkán, ha megtérül s fölemelkedni is csupán mecénás-segítséggel – ha tud -, s a megvesztegethető érdekek szemcsalása már mindenünnen visszaköszön.…
BŰNÖS VÁZ-LELKEK Mert titkon már önmagunkba növesztjük a megfelelési kényszereket, kisebbrendűségi komplexusaink parazita-rákfenéjét burjánozva, belőlünk éldegélnek az alakoskodó Celeb, partiarc-pofák nagy mellénnyel, s a hisztiskedvű, csicsergő botox-dívák, a mogyoró-agyúak tábora tovább…
MINT AKIT TETTEN ÉRTEK Tudatosan érlel meg magában, mint négerbarna magot Élet s Halál között a mindennapok túlélése. A folyamatosan nagy útra készülődőknek nem kellene még húzniuk az amúgy is dráguló Időt.
Faltól-falig hallatszik már a magába forduló szív beteges, sehonnai kálváriája. Hangtalanul…
TÁVOL AZ ELKÉPZELT VALÓTÓL Jó volna látástól megbokrosodottan elvakulni s hinni, hogy üledékes holnapok aljas, kacagó napsugarába botlik az, ki arra érdemes. Köhögtetős, dércsípte ködökön átkelve csalhatatlanság fénye vezérelné utunkat. Éhes, fekete varjak károgak tollászkodva Hóhér-karmú fák…
KALÓDÁK FÓNÁKJA Akár a dühöngő bosszú-hullámok, tengerek ítélkező habjai - már mi is mindent elvesztettünk. Sorstragédiák, megtört-reménységű tehetséges karrier-bukások. Mi történhetett vajon az emberekkel?! Ha senki sem mer őszintén szólni, igazat vallani?! Beborult, fellegesedett barna…
IDŐNKÉNT KÉTSÉGEK Mielőtt végleg kiöregszem s talán el is bújdosok e méltalan, galád-kupec Korból, akár kivert, fogatlan kutya – szeretném, ha azok, kik fáradtságot véve megismertek még utolszor felkeresnének, s meglátogatnának. – A Világ mostan bőségesen ki van már párnázva megbízhatatlan,…