SZÁZAD SZENNYCSATORNÁI Napok kegyvesztett, szánalmas szennycsatornái életünkön átömlenek. Hisz bennünket, mióta csak Világra-vergődtük ádáz türelmmel mindig csak hitegettek. Manapság bamba-idióta divathóbortnak hódolunk könnyedén manipulálhatón s vakon; amerikai luxuséletekről álmodozunk hónapos…

ÁRNYÉKOK HATÁRAIN Jövendő éveim után sorsüldözött Léthe-vizek zubognak. Nincstelen, naiv-gyerekes arcom, már mélyülőfélben. Karcolódnak rejtett hieroglif-árkok, ráncok. Tán jobb lett volna akkor, idejekorán fiatalon Léthe-vízbe megfürődetni kísértő-gyötrő emlékeimet. – A tárgyak, napok, órák…

CSÖNDEM VAGYOK Én már úgy megutáltam a torz-groteszk szimpátia s előítélet-szabályokat, hogy egy sánta-félszeg Sziszifusznak idehaza nem teremhet elismert érdem-babér, sem intelligens feleség. Oly elszomorító, ha látnom s tűrnöm kell, hogy mostanság kordivattá silányodott a kigyúrt, agymosott,…

TABÚ-KIBÚVÓ Már nem lehet további kibúvó, sem hamis sunyító haladék: saját életünk hamis, manipulálható tanúi vagyunk, kik önmagukat is bármikor meghazudtoljuk s tovább adjuk-kínáljuk, ha egy-egy alaattomos szándék úgy kívánja meg. Egy embernyi emlékeink útvesztő labirintusba süppednek abban a…

AZ ISMERETLENSÉG LÁTSZATA   Barátocskám! Elég bolond-balek vagy annyit mondhatok! Ilyen értelmetlen, nemes írástudók felelősségét választani, ennyire szerény éhbéres kínhalállal karöltve. Röhögnek, vagy hátad mögött szavak pellengére állítanak téged. Mostan rajtad volna a Sors, hogy megmentsd…

ÁTTETSZŐ TŰNŐDÉS  Mint aki már szándékosan vár valakit, vagy valamit. Besétálna önző-konok daccal a tudatos ismeretlenbe; árnyékba-követve megdermed a falon, mintha pillanatok borostyán-törmelékeit bezárná emlékei tavába.  Előtte csupán a kifosztott Ninivei város, ahol Jónás se prédikálna…

BEFEJEZETLEN ELHAGYOTTSÁG   Gondolhatta egyszer az, ki igazán ismerni akart tükrök cserepeiből visszanéző arc sem lehetett enyém már. Sok be nem hegedt, gennyes, stigma-seb már így is kikezdi, felfalja testemet.  Reménytelenségem homályos óráján még bizton bizakodva szólítnám a vigasztaló…

MORFONDÍROZÓ ÉRVEK     Hozzám mindig vissza-visszatérnek morfondírozni vágyó, csalfa gondolatok; önmagát emésztő, idilli emlékek. Hinnem kellene még, hogy egyszer tán istenigazán megnyugtathat a méltatlan, rettegő Lélek, még ha az önmagát emésztő, gyötrő szív kínkeserveset dobban. Nem lesz majd…

A LEGFŐBB ULTIMÁTUM Talán Külön-Békét illene kötnöm végre önző, csökönyös makacságommal, mielőtt elveszítem azokat, kiket önmagamhoz közel engedtem. Benső lélekár-tereimben hirtelen megnőnek óriásira lopakodó, szürke árnyai elvesztegetett rettegő félelmeimnek. S tán már az is lehet, hogy végképp…

A MEGISMERÉS APOKFIF-MÓDOZATAI Semmitmondó, száraz szavak helyén az igazmondás tartós lepusztított hiánnyal küszködik. Mintha immár a megvesztegethető, vagy becsapott, hamis-gesztusok álszent-beszédét is kontár-sebészi szikéje metszette volna. Ám hamar átláthatóvá tetszik a képmutató lényeg is, ha…