AZ ISMERETLENSÉG LÁTSZATA

Barátocskám!
Elég bolond-balek vagy annyit mondhatok!
Ilyen értelmetlen,
nemes írástudók felelősségét választani,
ennyire szerény éhbéres kínhalállal karöltve.
Röhögnek, vagy hátad mögött
szavak pellengére állítanak téged.

Mostan rajtad volna a Sors,
hogy megmentsd magadat;
szitok-gúnyok,
cinikus flegma-szavak méltatlan,
megalázó stigma-bélyegeitől.
Amit jókedvűkben már így is rádköpdöstek
tonnaszám a férgesnyelvűek,
galád álpróféták.

Meg kellene végre rendesebben
próbálnod végleg alászállni
Poklok gyehennás bugyraiba
s nem csupán ítéletnapig
fenyegetőzni méltatlan öngyilkos,
baljóslatú gondolataiddal.
Vagy tán elfogyott már
minden pipogya akaraterőd,
töredékes varázshatalmad?!

Mit pörlekedett, prédikált akkor
hasztalan ítélkezésre hajlamos szád
hogy egyszer majd
az ismeretlen Anonymus-alkotókkal
is lehet saját műhely-fóruma.
Csupán egy újabb hihető,
gyermeteg mese,
sugalmazott kitaláció
a szándékosan megszépített valóságról. 

Oh, agymosott, arrogáns népség,
kiket könnyedén megvezetett
ötperces hírnév s az olcsón elnyerhető,
országos ismeretség:
,,Aggatyán sugar daddyre szándékosan
lesből vadászó kanca-céda had.
Ki még nem olyan rég szája tátva
hallgatott a sikeresség
csupán egy újabb felfutatott
ugródeszka lehetett

– most luxuséletmódban,
kacsalábakon forgandó kastélyokban böfög,
zabál, fürdőzik, fokhagyma, felpumpált melleit, farát,
ajakos halú, csicsergő száját mutogatja
– s te bármit is szövegelnél össze,
vagy löknéd a süket dumát
a költészet jobbító szándékairól
fütyülnének rád s rögvest
mehetnél Kukutyinba zabot hegyezni.

Hobbi irodalompártolókat,
ál-mecénásokat hiába is hívnál
nem fognak segíteni.
- Szánalmas poéta-pojáca vagy
lapítva megjátszott önsajnáló
mártír Canossa-járásodat
s várod sültgalambod.
Falra hányt borsó marad
hitvallásod a bölcs-beszéded.
Kívánd inkább az ismeretlenség látszatát!