ANONYMUS-ISMERETLENEKÉRT

Valamit muszáj volna végre már tenni
e felszínes, untig köpönyegforgató Kor
ismeretlen művészeiért. Mielőtt végleg elfelejtődnek.
Kitörli Anonymus-neveiket
a gyarló hitvány emlékezet,
Idő ahová megszülettek.

A díjak, huhogók, segg-talpnyalók
ócska kis kórusa, öntömjénező kiváltságok
a bestszeller-listákon tetszelgőknek
nem lehet elég.
Az sem ha egy-egy ügybuzgó irodalomtörténész,
lobbizgató hobbi-irodalmár elsorolja,
előveszi porokká vált kéziratok töredékeit
s kukackodó kutatómunkába fog.

Mert talán nem is igazán
a tudatosan elfeledhető eltemetettség,
agymosott feledékenység öli meg
immár őket a por-szagú
papír-tengerek kupec-országában;
ismeretlenség homályában
már így is önmagukat pácoltan,
vesztegelve fuldoklanak.
S a fölöslges dics-himnusz
dáridók a fejükig is elérnek.

S míg megvesztegethető ígéretek,
nyálkás kételtű szóbeszédek közt
kölönbséget tenni egyre nehezebb;
szándékosan védtelenített ígéretek
semmitmondó szócséplések süllyesztik
egyre inkább piskálkoló nivóikat.

Piperkőcök exibicionistán bájolgó,
felszínes fogadásai sem hozhanak számukra
megérdemelt sikert,
vagy mélyenszántó elismerést
– s mindennap megkövetelik tőlük,
hogy felemelt, pesszimista-kedvvel
még bizakodhassanak, s még
éjjelente a teremtő szavak,
kreatív folyamatok Mindenségével
flörtölnek s agyalnak
– hajuknál fogva felrázza őket
a kiábrándító, kóbor reggel.

Párnázott, lakozott ketrec lesz
immár végleg az eddigi ismeretlen életük,
ha egy-egy mecénásabb-kedvű
patrónus fel nem karolja majd őket;
mert nem csupán a méltánytalan
semmibevevés vagy hitvány,
semmitmondó ígéretek ölik meg őket.
Sajnos az öntömjénező fejtágítás,
hobbiszintű reklám-hadjárat koránt sem elég.
Valamit muszáj lenne tenni e felszínes,
köpönyöegforgató Kor ismeretlen szerzőiért!