NÉMA HÍRMONDÓK TÖRTÉNETE

Összegyűlik már lassacskán látom
a tegnap még agyondicsért
luxusálom-várakozás,
bestszellerlistás csoda:
látszat-profit ritkán, ha megtérül
s fölemelkedni is csupán mecénás-segítséggel
– ha tud -, s a megvesztegethető érdekek
szemcsalása már mindenünnen visszaköszön.

Vajon esok, hasznavehetetlen
dáridós-partiarc között marad s lesz-e valaki,
ki számot vet változó Idők tanúskodó üzeneteivel,
vagy immár tán minden pusztulni látszik?!

Egyáltalán látni-e valahol a jólélet,
fejlődést, ha agymosott prédikációkban
ez fröcsög naphosszat mindenünnen;
elbitangolt lehetőségek egész biztos
nem átlag kezébe osztódnak, vándorolnak.

Mert már nem lehetséges bizton tudni semmit.
Megszűnni látszik minden
maroknyi jótétemény.
Az emberből – ki tudja -,
előbb az empátia-tolerancia
tűnt el már nyomtalanul,
emberöltönyi részvét s lassacskán
aligha maradhat egy-egy prófétának
kinevezett szélhámos hamiskártyás,
aki szembe menne jövő-emlékeinkkel
s mérleglésre vonná.

Pedig itt már minden leginkább
kupeckedő zsibvásárra hasonlít
s ritkán férhet meg önmagában.
Mintha már mindenki
a meg-nem-érettség közönyösített
hangtalanság őserdejében lépésekként
gyalogolna bele a tudatos Semmibe.

Elkövesedett nyelvek s szívekből ritkán
lehet újra alkotni romantikus
érzelmi szigetcsoportokat.
Sietünk már egyre inkább lefelé,
kiveszőben önzővé vált életünkből is;
hús s csont-Halál várakozik türelmesen reánk.
Szándékosan temetnek
embert-zsugorító galád holnapok.
Az Időn-túli Béke – meglehet -,
már csupán csak a mesékben létezhet.
A Lét még így is befedi
borostyán-leveleivel néma
hírmondók élettörténetét!